Dombedzés - cikk

Hegyen-völgyön... (avagy: a dombfutás előnyei)

Az alapozó edzések a triatlonban is elsősorban az aerob állóképesség a lehető legmagasabb szintre való fejlesztését jelentik. Ez így is van rendjén. Ilyenkor nincsenek versenyek és nem szükséges " top" formában lenni, vagyis verseny-specifikus állóképességgel rendelkezni. De nagy hibát követnek el azok akik hosszú hónapokon keresztül nem foglalkoztatják azokat az izomrostokat, ( ahogyan régebben nevezték: a "gyors- rostokat) amelyek nagy ellenállást képesek legyőzni Ezen rostok karbantartása és fejlesztése nélkül, bizony nem leszünk képesek gyorsan úszni, kerékpározni vagy futni, pedig a triatlon verseny bizonyos szakaszaiban nagy szükségünk lehet rájuk. A következőkben a dombra-futás hasznosságára hívnánk föl a figyelmet.

Miért hasznos a dombfutás?

1. Növeli az izomerőt.

A futás az a mozgásforma a triatlon számai közül, ahol az egész testsúlyunkat vagyunk kénytelenek "cipelni". Elrugaszkodunk és - a sebességtől függően - hosszabb rövidebb ideig a levegőben tartózkodunk. Ezután jön a legnehezebb szakasz: a talajfogás. Itt van a legnagyobb szükség az erős törzs- és lábizomzatra. A dombra való fel-és lefutások során - az emelkedő vagy lejtő szögétől, valamint a sebességtől függően sokszorosára nőhet a futómozgásban résztvevő izmok terhelése, és így jelentős erőnövekedés érhető el.

2. Növeli a lépésfrekvenciát és a lépéshosszt.

A futósebesség a lépésfrekvenciától( vagy:lépésszámtól) és a lépéshossztól függ. A dombra futás többek között a combemelő izmokat erősíti ami a lépéshossz-növelés egyik kulcsa. Az enyhe lejtőn való lendületes futás a lépésfrekvencia fokozásának kiváló eszköze.

3. Segít a helyes karmunka beidegzésében.

Az intenzív felfelé futás szinte végrehajthatatlan hangsúlyozott karmunka nélkül. Ennek beidegződése, vagyis a kar helyes használatának "felfedezése" a síkfutás technikáját is javítja.

4. Növeli a koordinációt és fejleszti az egyensúly érzéket nagyobb sebességű futásnál.

Gyors lefelé futásnál a támaszfázis ideje csökken, ami bizonytalanabb egyensúlyi helyzetet eredményez. A fenti hatásokat lendületes lejtő-futásokkal tudjuk elérni.

5. Fejleszti az erőállóképességet.

Hosszabb emelkedőn való tartós futással úgy növelhetjük erőállóképességünket, hogy közben - a rövidebb repülőfázisnak köszönhetően- kímélhetjük a csonthártyát és a térdízületet.

Hogyan edzzünk?

A hegyi edzésekkel változatosabbá tehetjük futóedzéseinket ráadásul a fentiekben felsorolt előnyökkel is számolhatunk. Az alábbiakban néhány ajánlott dombedzést sorolunk fel - hatásaival együtt:

1. Rövid sprintek. Az 5-10 másodperces nagy iramú futások a lábizmok kreatin-foszfátból való energianyerését, a 15-30 másodperces sprintek a glykolízisen alapuló anaerob energianyerést fejlesztik, valamint kiválóan erősítik a lábszár (vádli) izmait.

2. A sprint és rövidtávon versenyzőknek a 150- 200 m-es 4-5% -os emelkedőkre való sorozat-futásokat ajánljuk.

3. A közép- és hosszú távú triatlonra készülők 400-1000 m hosszú résztávokat részesítsék előnyben az erőállóképesség fokozásához.

4. A technika-javító és sebesség- fokozó lejtőfutásokat 50-80 m-es 3-5%-os lejtőkön javasoljuk.

5. Kiváló eredményeket értek el hosszútávfutók ( Pl. a többszörös olimpiai bajnok Lasse Viren) a dombra való 30-80 m-es váltott lábú szökdelésekkel is.

Végül néhány fontos figyelmeztetés:

1. Csúszós talajon ne kísérletezzünk a fenti edzésekkel !

2. Az achilles- ín legkisebb sérülése esetén a dombedzés tilos !

3. Nagyon fontos betartani a fokozatos terhelésnövelés elvét !

4. Hetente 2 -nél több domb edzést nem tanácsos végezni.

5. A dombedzés előtt alaposan melegítsünk be ! Az edzés után a szokásosnál többet nyújtsunk !

Írta: Dr. Zakariás Géza, a sporttudományok doktora, a Spuri Futó-Triatlon Magazin szakírója