Interjú az Antarktisz maraton bronzérmesével

Tóth István, aki 2011-ben megnyerte a North Pole maratont, most, pár hónappal Achilles-műtétje után, az Antarktiszon is benevezett a klasszikus távra.

Az északi-sarki maratonhoz képest most meleg volt ("csak" -17C). Te is így érezted?
Igen, tényleg melegnek éreztem. A verseny előtt sokáig vacilláltam, hogy hogyan öltözzek fel. Futás előtt egy órával még erősen borult volt az ég, de azt mondták, hogy ez megváltozhat és kisüthet a nap. Ki is sütött. Jól taktikáztam, mert a véknyabb felszerelést vettem fel. Mikor kimentem a sátorból kicsit fáztam, de tudtam, hogy ha változik az idő, akkor ez lesz a jó ruha. A végére a legalsó rétegből így is csavarni lehetett a vizet.

Milyenek voltak a körülmények az Északi-sarkhoz képest? Megjött-e a sarki szél, milyen volt a talaj? Az antarktiszi szél pillanatok alatt feltámad. A tábor egy hegy viszonylagos védettségében van, de ha az ember eltávolodik a tábortól, akkor érzi, hogy jön a szél a gleccser felől, akár 30-35 csomós erősséggel. Az antarktiszi szélnek egyébként nagyon szép neve van, katabatikus, vagy gleccserszélnek hívják. A talaj az északi sarkon néhányszor megviccelt, mert úgy nézett ki, mintha kemény lenne a hó, mégis többször beszakadt a lábam alatt. Az Antarktiszon a nehézséget az okozta, hogy a kijelölt pálya jelentős részén képlékeny volt a hó, nehezen lehetett elrugaszkodni róla, valamint a májusban műtött Achillesemnek is kemény erőpróba volt.

Tovább a Mozgásmagazinra a teljes interjúhoz