|
|
Petren Anett: Nem lesz gond a gyorsaságommal
Gyorsító edzésnek szánja a 26. T-Home Vivicittá Városvédő Futást Petren Anett. A futásban folyamatos visszajelzéseket kapok magamról és a fejlődésemről - vallja a futásról a szolnoki lány.
- Életed első versenyét éppen a T-Home Vivicittán futottad két évvel ezelőtt. Milyen érzésekkel gondolsz vissza a debütálásodra?
- 2009-ben kezdtem el futni a barátom hatására, ő biztatott, hogy a 12 kilométeres távon álljak rajthoz. Bevallom, egy kicsit féltem, ugyanis korábban sosem futottam tízezernél többet. Furcsa érzés volt beállni abba a hatalmas tömegben a rajt előtt, egy pillanatra azt gondoltam, mit is keresek én itt. A párom azonban mellettem állt, és ez erőt adott. A hangulat remek volt, élveztem a futást, azonban a tizedik kilométer után már nagyon szenvedtem. Szerencsére sok buzdítást kaptam, és összeszorított foggal, de teljesítettem a távot. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem a célban. Nem volt kérdéses a folytatás, ősszel már a Nike Budapest Félmaraton mezőnyét erősítettem.
- Ha már 2009-ben nem okozott gondot a 21 kilométer, akkor idén hogyhogy a Vivicittá távján indulsz?
- Tavaly sajnos nagyon lelassultam. A nyár folyamán egy perccel rosszabbul sikerültek a kilométerek. Az orvosok végül kiderítették, vashiányos vérszegénységben szenvedek. Azóta gyógyszerek szedek, éppen tegnap voltam vérvételen, és végre úgy érzem: meggyógyultam. Nemrég futottam egy félmaratont, ami sokkal jobban sikerült, mint a tavalyi. Heti három edzéssel és egy tornával készülök, remélem nem lesz gond a gyorsaságommal!
- Mit gondolsz, mire leszel képes a Vivicittán?
- Még én sem gondoltam végig, milyen ezrekkel lennék elégedett, de ha három hete 6 perces kilométerekkel bírtam a félmaratont, akkor most 5:40 körüli idővel kellene bírnom a fele akkora távot. Alapvetően gyorsító edzésnek szánom a városvédő futást. Egy biztos, lassan fogok kezdeni, így bírni fogom végig. Először rettenetesen zavart, hogy mindenki elszalad mellettem, azonban mára el tudom viselni ezt az érzést, és elsősorban arra koncentrálok, hogy a célegyesre is maradjon lendületem. A barátom ironman-futó, ő is ott lesz a Városligetben a 21 kilométeres távon, számára edzés jelleggel bír majd ez a verseny. Olykor fotósként is jelen vagyok egy-egy versenyen, és érdekes, hogy mennyire másképp élem meg az élményt. Néhány apróság, mint például az eső futóként egyáltalán nem zavar, fotózás közben azonban nagyon figyelnem kell rá.
