Szabó Erzsébet tizedik Vivicittája

Szabó Erzsébet, a Tolna megyei Hőgyész HSC futószakosztályának korelnöke tízedik alkalommal vág neki a T-Home Vivicittá Városvédő Futásnak. Félmaratonon indul.

- Kilenc alkalommal 12 kilométer, most pedig huszonegy. A kisebb távú versenyeken sosem állsz rajthoz?

- Az igazat megvallva 6-8 kilométer sosem mozgatott meg. Még be sem tudok melegedni, máris előttem a befutó. Tetszik a négy évszak, négy félmaraton kezdeményezés, ezért is örülök, hogy már a T-Home Vivicittán is adott a lehetőség félmaratoni távra. Főleg idén van rá szükségem, ugyanis a Budapest Nemzetközi Maratonon nem tudok rajthoz állni egy külföldi hajóút miatt.

- Mi alapján készülsz fel a versenyekre?

- A Hőgyész HSC futószakosztálya korelnökeként egy hétfős csapatot próbálok futásra ösztökélni. Egy kivétellel anyukák alkotják a csapatot, a 36-45 közötti korosztályt képviselik a lányok, én pedig nagymamaként már túl az ötödik ikszen. Tizenegy éve kezdtem el futni, és mára egy remek kis csapat állt össze. A közös edzésterveket általában én írom, melyet mindenki a saját ízlése szerint picit átalakít. Hétvégén pedig ragaszkodunk a közös futáshoz, a környező dombság földes útjai kiváló terepet szolgáltatnak egy-egy hosszú edzés kivitelezéséhez.

- Van utánpótlás helyben? A gyerekekre és az unokákra gondolok elsősorban.

- Szerencsére kifejezetten élénk a sportélet Hőgyészen, nagyjából 250 tagja van a különböző szakosztályoknak, van egy NB II-es kézi csapatunk és egy nem annyira acélos futballcsapat is. A gyerekek, úgy tűnik, nyitottak, rövidebb versenyeken már rajthoz álltak, sőt, ha betonon futunk hétvégén, akkor biciklivel követnek bennünket. Az unokáim is szeretnének olykor velem tartani, de korukból adódóan ez még nem kivitelezhető. A csapat egyetlen férfi tagja ezúttal nem lesz velünk, de a lányok mindahányan jelen lesznek a T-Home Vivicittán.

- Mivel fogott meg ennyire a futás?

- Közhelyeket tudok mondani, mégis nagyon igazak rám. Ez a sportág életem egyik legfontosabb részévé vált. Egyszerre jelenti a kikapcsolódást, a remek társaságot és olykor az egyedüllétet egyaránt. Az elmúlt években rendszeresen jó teljesítményt értem el a korosztályomban, legtöbbször a dobogón végeztem. Most vasárnap is szeretnék elégedett lenni az időmmel. Sajnos két évvel ezelőtt volt egy súlyos térdsérülésem síelés alatt, ezért vissza kellett vennem az iramból. Hatperces kilométerekkel számolok, és egy két órán körüli eredménnyel. Csalódott lennék, ha ennél jóval később érnék célba.