Az ezredik verseny: interjú Bogár János ultrafutóval

Bogár Jani pályafutása során eddig ezer verseny célvonalát lépte át - ebből az alkalomból készített vele interjút a Mozgásvilág.hu.

Nem régen kezdődött még csak el a nevezés a Bécs-Pozsony-Budapest Ultramaratonra, máris ismerős névre bukkanhatunk, hiszen Bogár Janit is az indulók között találjuk. A hazai ultrafutás meghatározó és emblematikus alakja korábban mind a 20 alaklommal részt vett a Bécs-Budapesten, amelyet hatszor meg is nyert.

Eredményeit órákig sorolhatnánk, ám mindenképpen meg kell említenünk az 1991-es győzelmét a legendás Spartathlonon (246 km-es verseny Athén és Spárta között), amit 24 óra 15 perc alatt teljesített, valamint kimagaslik az 1994-es Európa bajnoki győzelme a 24 órás viadalon. Emellett hétszeres győztese a madridi 100 km-es világkupának, ám a sort itt elvágjuk, mert végtelen hosszú: Jani pályafutása során eddig ezer verseny célvonalát lépte át.

Bogár János ismeri a múltat és részese a jelennek, megtestesítője a Bécs-Budapest eszmének. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

- Hogyan kezdődött?
- Fiatal koromban többféle sportot is űztem: karatéztam és fociztam is. Természetesen az edzéseknek mindig része volta az atlétika. 1982-ben a honvédség hozott jelentős változást, ott kezdtem hosszú távokat futni. Nem azért futottam, mert kötelező volt, hanem mert szerettem. Mindig letoltak, mert 3 ezer méteres versenyre készültünk én meg 60-70 kilométereket futottam edzésen. Egyébként több futótársról tudom, hogy a honvédségnél kapta meg a szükséges motivációt a futáshoz, valaki kötelezően hangolódott rá, valaki véletlenül és van, aki szeretetből.

- És hogy lett ebből ultratávú futás? Rövidebb távokkal nem is próbálkoztál?
- A versenyszerű futást a honvédség után kezdtem el, lassan 30 éve. Futottam rövidebb távokat is, itt persze főként maratonokra gondolok. Ekkor Békéscsabán éltem, az edzőm a maraton futást erőltette volna, aminek az alapja egy 2 óra 19 perces eredmény volt, amit szeretett volna lejjebb és lejjebb faragni. Viszont engem jobban érdekeltek a hosszabb távok és ez a maratonfutásnak nem tett jót.

- Akkor a rövidebb távok teljesen ki is maradtak?
Ezt azért nem jelenthetjük így ki, mert kedvelem és futom a mai napig a rövidebb távokat is. Rendszeres, hogy több egymást követő napon is versenyzek: egyik nap egy 10 km-es verseny, amit még mindig 34 perc körül futok, másnap egy maraton...

- Mennyit futsz? Van erre adatod?
- Pontosan megmondani nem lehet, ez sok mindentől függ, egyébként heti mennyiségekre szoktam bontani, ez mostanában 300 km körüli távot jelent, ebben persze benne vannak a versenyek is. Egyébként szeretek reggel futni munka előtt, ma is egy 40 km-es távval indult a nap.

- Naponta egy maraton a munka előtt, ez sokunknak felfoghatatlan.
- Ez csak relatív tűnik soknak, én szeretek futni, mindig az előnyeit nézem, így nekem ez öröm. Barátnőm 50 km-re lakik tőlem, van, hogy átfutok hozzá, majd vissza, így az edzés is megvan, a magánélet is és még benzint is spóroltam.

A teljes interjút, ahol Jani arról is beszélt, hogyan táplálkozik, hogy készül a Bécs-Budapestre, mi a véleménye az új szervezőkről és mi a célja a versenyen, a Mozgásvilág.hu oldalán olvashatod.