Egészséges fertőzésveszély

Keresztury Tibor nem először, és reméljük, nem utoljára tisztelte meg eseményünket jelenlétével, hogy aztán gondolatait rendezve megírja nekünk benyomásait. Most az 5. K&H mozdulj! velencei tóúszáson találkozhattunk vele, ti pedig szerencsések vagytok, mert most elolvashatjátok, hogyan is került ő Berlinből a Velencei-tavi túratriatlonra.

Egészséges fertőzésveszély
Berlinből a Velencei-tavi túratriatlonra

Van valami perverz bája annak, ha valaki Berlinben avval tölti szabadidejét, hogy az arrafelé jelenleg nem túlzottan népszerű ország egyre népszerűbb triatlon-versenyére készül. Mint akire ezt a feladatot bízták, kétnaponta köröz a szállása közelében elterülő varázslatos Schlachtensee körül, leússza a Velencei tóban majd rá váró távot, meg sem rezdülve tőle, hogy lekési a reggelit. Tudod, magyarázza az egyiptomi kollégának, aki mély részvéttel, aggodalmas tekintettel követi a szobája ablakából minden alkalommal, amint rémes állapotban megérkezik, ez olyan, mint a vírus, csak ettől nem beteg, éppen hogy egészségesebb leszel.

A kairói költő és dalszerző homlokán azonban nem simultak el a ráncok ezen érv hallatán a közösen eltöltött egyhónapos ösztöndíj során, mint ahogy a Sao Paulo-ból érkezett prózaíró sem bírta megérteni, hova, miért, ki elől, vagy ki után futok kétnaponta, ahelyett, hogy a bőséges büféreggeli fölött megvitatnánk a dél-amerikai próza legújabb áramlataiban általa érzékelt törésvonalakat. Velük szemben az európai kollégák többsége megértőbbnek bizonyult, hisz legtöbbjük hazájában jóval régebbi keletű, és enyhén szólva más nagyságrendben vonz híveket a futó-kultúra. Esetemben egy nő miatt van minden, fejtegettem lelkesen a berlini bemutatójára készülő angol színházi szerzőnek, egy nő miatt, aha, ismételte, és csinos? Az nem kifejezés, melegedtem bele, de most nem ez a lényeg, hanem hogy szűk két éve kezdett futni, ötven évesen, és nemhogy négyórás maratonja van, hanem múlt héten egy másik csajjal lenyomta a legendás ironman versenyt Nagyatádon. Nagatáb? - kérdezett vissza, mindegy, mondtam, egy település, ami egykori rettegett laktanyája mellett ma már erről a versenyről nevezetes. Na, ezt a nőt vártam én a frissítő pontokon, vagy a célban órákon át, mígnem egyszer - hogy az idő jobban teljen - rábeszélt egy félmaratonra, és elkapott a gépszíj, de annyira, hogy az évi négy bevállalt versenyem egyike miatt repülök innen ez nappal hamarabb haza.

Ha függőnek nem is mondanám magam, vallottam be végezetül a brit színdarab-írónak, fertőzöttnek feltétlenül. Korom, s állapotom szerencsére garanciát ad rá, hogy nem kell a jövőben majd egy újabb szenvedélybetegséggel megküzdenem. Maradhatok, ami vagyok: a laikusnál némileg több, a profinál jóval kevesebb. Egy romos szenior a mezőny közepéről, aki csinálja, nyomja, nem adja föl. Messziről kiszúrható egyéni futóstílusában poroszkál ezerrel, s a mellette elhúzó nénikkel-bácsikkal mit sem törődve megy, mint a mérgezett egér.

A BSI rendezvényeiben az a megkapóan vonzó, hogy egy fél nap erejéig te is futónak, egy igazi hősnek érezheted magad, mert a versenyek hangulata elhiteti veled, hogy vagy olyan fontos nekik, mint Lubics Szilvi vagy Flander Márton, s a többi igazi, nagy bajnokok. Nem mennek alád, nem nyalják a segged, de szombaton a Velencei tónál ismét nagynak érezhetted magad, a múlt szombati ironman szlogenjének szellemében, mely szerint "az út maga a cél." Nem megnyerni: megcsinálni, erről szól náluk a dal; kiválasztani a neked megfelelő távot, felkészülni rá, és azt bármi áron teljesíteni. Ez a szellemiség azonnal rabul ejti az arra fogékonyakat - a marhábbja, mint azt a mellékelt ábra mutatja, nem ismer akadályt, Berlinből is hazarepül. És tényleg nem számít, hogy a szinted nemhogy az igazi zombikéval, de az említett nőével sem összemérhető. Nem, mert bár egy lapon nem említhető egy női páros nagyatádi 12 óra mittudomén hány perce, és egy kivénhedt ösztöndíjas velencei 2 óra mittudomén mennyije, de az utóbbi miatt is le lesz állítva a forgalom, ha bringáján a kereszteződéshez közeledik. Ettől pedig az illető a Pákozd előtti emelkedőn nemhogy Nagyatádon: egyenesen a Tour de France-on érzi magát: nem teker, repül.

Ebben aztán a múltheti vasemberes hororral szemben a családi rendezvény irányába mozduló velencei túratriatlon büszke résztvevője sajnos gyakran vissza lesz majd fogva egy-egy a strandra kolbászoló úszógumis gyereknek, sült kolbásszal és több korsó sörrel egyensúlyozó részeg családapának, gumimatracot cipelő nyugdíjasnak hála, akik mindegyike kizárólag a versenypályának kijelölt bicikliúton keresztül slattyogva reméli vietnámi papucsában mihamarabb elérni célját. Az idei évben ugyanis az országúttal szemben főként a frissen elkészült bicikliúton zajlott a kerékpáros küzdelem - már amennyiben az a fentebb említett okokból kifolyólag küzdelemnek volt nevezhető. Az úszással és a hegyi futással szemben a két etapból álló mintegy negyven kilométeres kerékpáros verseny ugyanis ebből adódóan sokkal inkább egyfajta szlalomversenynek bizonyult, ahol rákvörösre sült túlsúlyos turisták a bólyák, avval nehezítve, hogy e bólyák többsége mozog, és se csengőre, se füttyögésre, se szép szóra, sem nyomdafestéket nem tűrő fenyegetésre nem reagál. Kell humorérzék hozzá, amikor az elejtett gumilabdáját kergető kétéves német kisfiú miatt megáll a komplett élmezőny. Mint ahogy ahhoz is, amikor a célban a chipet leolvasó kislány öt perc múlva kerül elő - mondom, a BSI éves versenynaptárának ez az eseménye egy családias szabadidős sportrendezvény irányába mozdult tavaly óta el.

Mégsem kell, hogy mindez öngyilkosságba kergessen bárkit, így a dolgok komolyságát megőrizni szerető krónikást, aki egy-egy kényszerű akadály, lassítás, megállás alkalmából kis híján megbánta a berlini felkészülésre elvesztegetett időt. Egyfelől a két és félórás intenzív, folyamatos mozgás - a le nem becsülhető hegyi futással megspékelve - még így is megadja a célban a hőn szeretett, vágyva vágyott érzést, hogy elhagyta az ember a tökét, másfelől meg nem árt egy lazább hétvége az előző után, amikor a nagyatádi élő közvetítést nézve Berlinben az izgalomba és a tehetetlenségbe majdnem belehalt. Mert kínáljanak mégoly sokféle kihívást, válogatott kínzást a résztvevők számára a BSI szervezte versenyek, annak kínját egyik sem tudja felülmúlni, ahogy ezer kilométerről próbálod követni gyerekeid anyját, az élete első ironmanjén induló szerelmedet, és nem lehetsz ott mellette, nem segítheted.

Keresztury Tibor