Futó írónők a Coca-Cola Testébresztő Női Futógálán

Bauer Barbara és Durica Katarina dedikálnak a 19. Coca-Cola Testébresztő Női Futógálán.
Ez alkalomból készítettek egy közös interjút - egymással. Fogadjátok szeretettel.



Két kávé, két laptop és két pár futócipő

Lassan kihűlt a kávé. A fekete is és a tejes is. Már túl voltunk az összes kisgyerekes anyuka témán is. Beszélgettünk, hisz akad közös téma, bőven. Mindketten egygyermekes anyukák vagyunk (egyelőre). Mindketten íróként dolgozunk. Mindketten imádunk kávézóban írni és...

- És mindketten lusták vagyunk - mondtuk ki szinte egyszerre.
Mert, nos, ciki, de igen. Futunk, hisz a friss elmének nagy szüksége van a sportra, de a rendszeresség sajna elmarad. Pedig most, ennek a beszélgetésnek az apropója éppen a futás.

A 19. Coca-Cola Testébresztő Női Futógálán (2014. május 18., Bp., Városliget) ugyanis jelen leszünk.

- Kezdem én - mondtam, mert valójában ez egy riport. Azaz kettő. Retúrriport. - Velem szemben Durica Katarina Feledy újságíró, művészettörténész, az ArtLoop.eu kortárs galéria vezetője ül és mosolyog. Felvidékről származik, jelenleg Budapesten él. Első regénye, a Szökés Egyiptomba ősszel jelent meg. Egyiptomban, Tunéziában, Törökországban is élt, bejárta Tanzániát. Jelenleg a következő könyvén dolgozik, amiről még nem árult el túl sokat.
- Majd idejében - közli vidáman.
- Mit jelent az írás?
- Nem tudom egyértelműen körbeírni, csak közhelyek jutnak az eszembe. Újságíró vagyok, történetekkel, eseményekkel foglalkozom már egy jó ideje, de az interjúkon, riportokon túl mélyebben és részletesebben is el szeretnék mesélni egy csomó történetet. A cikkekből a terjedelmi korlátok miatt sok minden kimarad, általában csak a nagy politikai eseményekre fókuszálunk Felvidék kapcsán is. A hétköznapi történeteket is be akarom mutatni, az "egyszerű" emberek sorsát, a megmagyarázhatatlan kulturális különbségeket.
Karakterszámok tartanak fogva, otthon a napirend, a sportban a saját küszöböm - regényt írni teljesen más.
- Kimondtuk, hogy lusták vagyunk, de azért sportolsz?
- Persze! De az ember valahogy mindig több időt szeretne mozgással tölteni, mint amennyit valójában tölt.
- Ismerős - kapcsolódom be. - Ha futok, erősítenem kellene, ha súlyzózom, a szabad levegő hiányzik. Ezek szerint egy szavunk sem lehet magunkra, csak éppen fejlődni szeretnénk.
- Így igaz - nevet Katarina cinkosan, majd kihúzza magát: - Akkor most nálam van a mikrofon.
- Oké! - dőltem hátra a riportalanyok nyugalmával.
- Velem szemben Bauer Barbara, a Légikisasszonyok trilógia szerzője, egykori stewardess és szintén újságíró. Jelenleg negyedik regényén dolgozik, amiről annyit árult el, hogy nagyon szereti írni.
- Ez így van.
- Te futottál maratont.
- Igen, büszke is vagyok rá. Óriási érzés volt befutni. Még ma is erőt ad, ha ránézek az emlékérmemre. Megcsináltam!
- De felkészülni egy ekkora távra nagy fegyelmezettséget igényel. Te ilyen vagy?
- A keretem ilyen, de azon belül én magam a szabadságra szavazok. Van edzésterv, azon belül futni a természetben, szuper. Nekem kell az íráshoz határidő, de onnantól szárnyal a fantáziám. Szeretem mederbe terelni a dolgaimat, de a sodrás már bármilyen lehet.
- Hány regény van benned? - kérdezi Katarina valós kíváncsisággal.
- Nagyon régi álmom már, hogy könyveket írjak. De sosem gondoltam azt, amit azóta, hogy megírtam az első regényemet, megtapasztaltam. Mintha átszakadt volna valamiféle gát. Úgy érzem, nem győzöm, nincs elég időm és elég gyors ujjam, hogy megírjam azt a sok történetet, ami szépen a háttérben körvonalazódik. Most, miközben a negyedik regényemen dolgozom, két vázlatot is írok és bár imádom a jelenlegit, mégis, szinte várom, hogy a végére érjek, hogy belekezdhessek a következőbe, majd a következőbe. Te hogy éled ezt meg? - kérdeztem vissza.
- Rengeteg olyan történetem van, amit mindenképp fel akarok dolgozni. Hogy riport formában, videóban, vagy regényben, az nem is annyira fontos. Diktafonnal járom az otthoni idős embereket, hogy meséljék el élményeiket. A következő regényemben ezek a beszámolók jelentős szerepek kapnak, benne lesz a csehszlovákiai magyarok története, Benes-dekrétumok, Kofola, cseszkózás, DAC - az otthoni focicsapat is. Afrikában indul a történet, az már biztos. Bejártam Tanzániát, férjemmel egy-egy hátizsákkal végigutaztuk az egész országot több héten keresztül. Az ottani eseményeket is beleszövöm majd.

Úgy tűnik, mindketten bejártuk a világot, van honnan merítenünk. Van miről beszélgetnünk. Egymással és az olvasókkal. Így lehet ez a 19. Coca-Cola Testébresztő Női Futógálán (2014. május 18., Bp., Városliget) is, ahol könyveinkkel minden kedves futót és szurkolót várunk egy kis pihentető, levezető beszélgetésre.

Durica Katarina és Bauer Barbara