A futóruházat múltja

Manapság szerencsére annyira magától értetődő, hogy nők és férfiak egyaránt számos sportág közül tudnak választani, ha szeretnék test és lélek egységét napi szinten harmóniában tartani, s az is természetes, hogy minden sportágnak megvan a jelenlegi tudásunk szerinti legkényelmesebb viselete.

A csillagok azonban nem mindig álltak ám így együtt, hiszen például az 1896-os első olimpiára csak férfiak nevezhettek be, s ekkoriban a női sportruházat egyébként szinte semmiben sem különbözött a nappali viselettől az 1900-as évekig. Ha ez az állítás valamilyen elképzelhetetlen okból, de így lenne most is, még akár azt is mondhatnánk, hogy ez kivitelezhető, ha nappali viseletként általánosságban a farmer-póló-tornacipőt nevezhetnénk meg, na de emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, amikor a nők még nadrágot sem viselhettek! Ekkoriban a mindennapi viselet a földig érő, bő szoknya volt fűzővel, s a női sportruházat a divatos sziluettet követte, miközben olyan darabokból állt, amiket más alkalmakra is fel lehetett venni. Könnyebbségként ekkor már azért megjelent a szoknyanadrág, vagy osztott szoknya, mint praktikusabb viselet, ami egyébként a kor kedvelt női sportjaihoz, a teniszhez és a kriketthez még csak-csak elment.

Míg a korszellem a nőiességet helyezte előtérbe a teljesítménnyel és a funkcionalitással kapcsolatban, ha nőkről volt szó, addig a másik nem támogatottsága a sportruházat terén jóval előbbre járt.

Összegzésünk segíti átlátni, hogy az évtizedek, sőt, évszázadok során miként változott a futók sportruházata, s a hálához is elvezet minket: ugye milyen jó, hogy mind kényelemben, mind funkcionalitásban már a jelenben tartunk?

1896. Athén: az olimpián a sprinterek nadrágja még következetesen félhosszú, hosszú volt, de térdig biztos, hogy ért, felsőruházatuk ugyanakkor változatos ujjhosszúságú volt.

1904. St. Louis: Ekkoriban még nem voltak különösebb sportruházati követelményei az olimpiának. Felix Carvajal kubai futó (aki egyébként civilben postásként dolgozott) lett az 1904-es olimpia egyik legendája, aki késve érkezett a játékokra, értelemszerűen hétköznapi ruhájában: hosszú nadrágban és nehéz, hosszú ujjú felsőben. A szervezők elhalasztották a verseny kezdetét, s az így nyert kis idő alatt Felix egy sporttársa segítségével levágta ruházatának hosszú szárait és ujjait. Végül egyébként negyedikként ért célba.

1912. Stockholm: Nyolc évvel később a sprinterek öltözéke már sokkal szabályozottabb volt. Egy hivatalos, 1912-es olimpiai jelentés arról számolt be, hogy minden versenyzőnek kötelező volt rövid ujjú mezt - és azon elöl hátul a rajtszámot - viselni.

1948. London: A holland Fanny Blankers-Koen (jobbra), a "repülő háziasszony" 4 aranyat is nyert ebben a picit puffos rövidnadrágjában. A férfiak viselete ennél egyszerűbb volt, ahogy a szintén aranyérmes Harrison Dillard (balra) fotóján is látjuk.

1964. Tokió: Az évek során a cipők egyre könnyebbé, a nadrágok egyre szorosabbá váltak. A brit sprinter, Ann Packer (balra) itt már az Adidas ultrakönnyű futócipőjében versenyzett (elég szép eredménnyel, 400 méteren ezüstöt zsebelt be), mely kengurubőrből készült és mindössze 80 gramm volt a súlya.

1968. Mexikó City: Lee Evans annak ellenére, hogy laza, bővebb fazonú nadrágban futott, a 400 métert 43.86 másodperc alatt teljesítette, s ezzel az elkövetkezendő 20 évre felállította a rekordot.

1972. München: Ekkoriban válnak népszerűvé a szintetikus anyagok a futóruházat repertoárjában, s ekkor kezd élesebben szétválni a sprinterek és a hosszútávfutók öltözéke. Míg a sprinterek fókuszában az aerodinamika, s ezáltal a szoros, szűken a testre tapadó öltözékek vannak, addig a maratoni távfutók figyelme a könnyű anyagok felé irányul.

A 80-as évek elején a hullámos, nagy haj és a "palacsinta smink" a korabeli hirdetés szerint a futás velejárója volt, ahogy később az elmaradhatatlan fejpánt is. A Breezie mindenesetre továbbment, s olyan futósapkát fejlesztett, ami 7 dollárért nemcsak árnyékolja a szemet futás közben, de tíz fokkal (!) hidegebben tartja a fejet, szemben, ha hajadonfőtt futnánk. A 80-as évek vége felé a spandex hódító útjára indul, hiszen mindenki szereti a kényelemért, amit nyújt, áramvonalasságáért, s elképesztő színeiért és mintáiért.

1988. Szöul: Roger Kingdom egyike volt azoknak az első sprintereknek, aki (igaz, a fejre szorosan illeszkedő) kapucnis mezben futott.

Az 1990-es években rövidülnek a spandex nadrágok, s a biciklis nadrág hossz lesz a divat crop toppal, még mindig élénk színekben és merész nyomatokkal. A 90-es évek végére újra közkedveltek lesznek a sortok, s hogy nehogy elszalasszuk bármelyiket is, a hirdetések mellett telefonszámot is találunk, ahol meg lehet rendelni a legújabb kedvencünket.

1996: A jamaicai Deon Hemmings szoros, mintás, feszülő shortban és rövid mezben vágja át a célszalagot a 400 méteres táv teljesítése után.

2000. Sydney: a csapat (LaTasha Colander, Jearl Miles Clark, Marion Jones és Monique Hennagan (balról jobbra) már gyenge súrlódású lycra szettben futottak (és nyertek) 400 méteren, de ami érdekesebb, az az ultrakönnyű Nike futócipőjük volt, melyek kifejezetten az ő lábaikra terveztek, s amit csak egyszer lehetett viselni.

A 2000-es évek technológiai újításainak eredményeit a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, s ki tudja, hova vezet a rengeteg innováció, melynek fókuszában mára kifejezetten a teljesítménynövelés és a funkcionalitás áll.

Az ún. technikai anyagok folyamatos kutatás+fejlesztés alatt állnak annak érdekében, hogy az akár hobbi, akár verseny szinten űzött sportokat maximális kényelemben és maximális teljesítménykapacitás mellett űzhessük. Ma már alapkövetelmény egy futóruházattól, hogy összetétele révén felszívja és kivezesse a test által generált nedvességet és edzés közben megfelelő szellőzést biztosítson. Apróságnak tűnhet, de az, hogy van-e hagyományos varrás, vagy lapos varrás mondjuk egy futónadrág belső részén vagy nincs, nem elhanyagolható, hiszen kellemetlen, ha irritál, vagy kidörzsöli a belső combokat.

Az izzadás minden sporttal együtt jár, s az izzadás okozta komfortérzet változása erősen kihathat a kedvünkre és a teljesítményünkre is, még ha csak tudat alatt is. Ma már olyan anyagok kaphatók a piacon, melyek membránjainak (pl. RET<6) köszönhetően nagyon jó légáteresztő képességgel bírnak. Minél kisebb a RET (párolgási ellenállás) mérőszám, annál több testmozgás következtében felszabaduló vizet képes elpárologtatni a szövet, vagyis annál jobb a légáteresztő képessége, annál magasabb lesz a komfortérzeted.

A pici sérülések (persze a legrosszabb esetben egészen nagy sérüléseket is beszerezhetünk) szintén elkerülhetetlenek futás közben, főleg akkor, ha a bemelegítés, vagy a felvezetés nem volt tökéletesen kielégítő. Sok futóruházatban található ún. kompressziós anyag, mely csökkenti az izmok futás okozta mikrosérüléseit, segít "tartani" az izmokat sportolás közben.

A fentiek is jól példázzák, hogy a futás részleteiben nagyon összetett sportág, s bár igaz, hogy a futáshoz egy jó futócipő is elég (az elején), hamar rájövünk, hogy a megfelelő technikai ruházat valóban képes megsokszorozni az energiánkat.

Ha érdekel, hogy a nők körében mi az aktuális futódivat, akkor gyere el a május 19-i 24. ALDI Női Futógálára!

Képek forrása:
slate.com
sportskeeda.com
www.runnersworld.com

Szerző: Kovács Marcella Lola stílustanácsadó, divatújságíró