Ő is a 27. Telekom Vivicittára készül: Jubileum a Margitszigeten

Tizedik alkalommal vág neki a Vivicittá Városvédő Futásnak április első vasárnapján Sinka Irén. A háromdimenziós terepfelméréssel foglalkozó futónő tavaly még a félmaratoni távot választotta, idén azonban a 12 kilométer mellett tette le a voksát.

- Kevesen mondhatják el magukról, hogy már 9 Vivicittán rajthoz álltak. Miért vagy visszatérő vendége az eseménynek?
- Több kedvenc versenyem is van, elsősorban a vidéki megmérettetéseket szeretem - Hortobágy, Balaton Maraton -, azonban a tavaszi nyitófutásnak már hagyománya van az életemben. A tavasz hangulata, és ez a miliő minden évben visszavonz ide.
- Mi a legkedvesebb emléked a Vivicittáról?
- Első alkalommal egyik kollégám "rángatott el" a helyszínre, és konkrétan nulla felkészüléssel vágtunk neki a legkisebb távnak. Akkoriban rendszeresen így neveztünk. Nem állíthatom, hogy beleszakadtunk, de azért edzés nélkül semmi sem könnyű. Ennek ellenére hihetetlenül élveztük ezeket a kihívásokat, évente 3-4 alkalommal adtuk a fejünket ilyesmire. Tavaly már a félmaraton volt soron, és bár jól éreztem magam, bizony elfáradtam a végére. Április első vasárnapján elég lesz a 12 kilométer is, hiszen nem "meghalni" szeretnék, hanem hangolódni a tavaszi idényre.
- Feltételezem, az utóbbi években azért valamivel konkrétabb edzésterv alapján készülsz...
- Természetesen jóval komolyabban veszem a versenyeket, mint kezdetben. Ekkora távoknál ezt nem is lehet másképp! Letöltöttem egy edzéstervet az internetről, ami inkább csak fogódzkodó, ugyanis félmaratonra írták. Reggelente, heti három alkalommal vágok neki az edzéseknek, hét közben csak egyszer, a Várban futok egy rövidet, hétvégén pedig a Margitsziget vagy a Normafa a helyszín. Egyedül edzek, ami egyfajta felüdülés számomra, ugyanis ilyenkor teljesen kiszellőztetem a fejem.
- Milyen tervekkel vágsz neki a tizedik Városvédő Futásodnak?
- Az utóbbi években több végtagtörés is hátráltatta a felkészüléseimet, így elsősorban arra törekszem, hogy tartani tudjam a szintem. Idén itt állok először rajthoz: felmérem, hol tartok és talán picit feszegetni is fogom a határaimat. De nem megszakadni szeretnék, csak egy jót futni. Nagy álmom minél több külföldi versenyen részt venni, tavaly például Svájcban teljesítettem egy hegyi félmaratont, 1000 méteres szintkülönbséggel. Neveztem a londoni maratonra is, évek óta próbálkozom, sajnos még egyszer sem sorsoltak ki. Nem adom fel! Addig is várnak rám a hazai megmérettetések: idén szeretnék ott lenni a Kékesen és a Hortobágyon is.