Ő is az 5. BSI Balaton Szupermaratonra készül: Megfogalmazódott bennem, ez az én versenyem

Séra István mind a 4 előző Balaton Szupermaratont egyéniben teljesítette, és idén is ez a terve. Azt mondja, pont az vonzza az eseményben, ami másokat talán elijeszthet, a négy egymást követő napon való elrajtolás és a célig tartó futás lehetősége a tó körül.

- Te meglehetősen későn kezdtél el futni...
- 45 évesen kezdtem el futni. Úgy értem, hogy rendszeresen futni, edzésszerűen. Szerencsére nem tartoztam a tornából felmentett és futás-undorral megvert emberek közzé, és így persze futottam korábban az iskolás, gimnazista és még az egyetemista éveim alatt is néhány alkalommal, de ezeket nem igazán számíthatnám a futókorszakomhoz. Amikor futni kezdtem, nem volt semmi kényszer, nem voltam egyike a súlyproblémákkal küszködő, vagy más orvosi tanácsra futni kezdő embertársaimnak. A legfőbb motivációt talán a kíváncsiság és a Margitsziget közelsége jelentette. Kíváncsiság abban az értelemben, hogy több évtizednyi futásmentesség után vajon képes leszek könnyedén, jó érzésekkel körbefutni a Szigetet, amiről akkor azt sem tudtam pontosan, mekkora távot is jelent.
- Eddig minden alkalommal ott voltál a Balaton Szupermaraton, sikerült fejlődnöd az évek során?
- A tavalyi verseny a negyedik teljesítésemet eredményezte, és ismét javítva korábbi eredményeimen, nagyon jó célidővel érkeztem be, a négyszeres teljesítők között elsőként. Ezt senior korosztályúként én remek teljesítménynek érzem, a 16:15:06-os eredményem az előző évinél egy és negyed órányival, míg az első teljesítés idejénél öt óra húsz perccel volt rövidebb. Ebben mindenképpen nagy része volt a rendszeres edzéseknek és a szerencsés forma időzítésnek is.
- Mi fogott meg ebben az eseményben annyira, hogy ötödször is rajthoz állsz?
- Talán meglepő, de már az első verseny előtt, a meghirdetés idején megfogalmazódott bennem, hogy ez az én versenyem. A Balaton Maraton első rendezésekor még nem futottam, és amikor először vettem részt a félmaratoni részversenyén, nagyon sajnáltam, hogy az első versenyt kihagytam. Nagyon örültem, hogy a BSzM első rendezésére nevezhettem, és ott lehettem egy remek tradíció kezdeténél. Számomra nem volt kétséges, hogy ez egy sikeres sorozat kezdete lesz, és azt hiszem, nem csak nekem volt nehéz elsőre teljesíteni, de a rendezőknek is nagy kihívás volt az első alkalom. Engem talán pont az inspirált a versenyben, ami sokakat megijesztett, azaz a négy egymást követő napon való elrajtolás és a célig tartó futás lehetősége a tó körül akkor, amikor egészen más a balatoni táj, mint ahogyan a legtöbben ismerik.
- Melyik volt a kedvenc Balaton Szupermaratonod az eddigiek közül?
- Azt kell mondjam, hogy nehéz a négy közül kedvencet megnevezni, mert mind a négy nagyon nagy élmény volt számomra. És mégis kiemelném az elsőt és a tavalyit is. Az elsőt, ugye mondanom sem kell, mert szinte közhely, pont az elsősége emeli ki, és az, hogy ahhoz a teljesítéshez egy mentálisan nagyon megviselő, máig nem igazán megértett sérülésből többé-kevésbé fölépülve a családom és a jó barátaim támogatása segített hozzá. Akkor is nagyon sokat jelentett, hogy kísért valaki és biztos lehettem abban, hogy mindenben segítenek majd, ha bármire szükségem lesz, A kísérőm gyakran jobban tudta, mi lesz az, ami a továbbhaladásban segít. A legutóbbit pedig mindenképpen kiemeli a többiek közül, hogy talán a legkevésbé kegyes időjárási viszonyok között értem el az eddigi legjobb eredményemet.

2008 és 2011