Maratonmorzsák - Egy jelmezes futó inspirációképp: Kóbor Lydérch, azaz a "macskás futó"

Idén lesz jelmezverseny a maratonon, amire nagyon sok jelentkezőt várunk, de bizony szomorúan kell konstatálnunk a tényt, hogy bár a BSI sok mindenben élen jár, magát a jelmezes futást nem mi találtuk ki. Példa erre mindjárt a mi "macskás futónk", Lydérch, kinek igazi nevét nem is tudják túl sokan, az örök jelmezes, kinek a vállán elmaradhatatlan plüssragadozója láttán tuti, hogy mindenki a homlokára csap: ja ő az! Őt már láttam!

A 27. Spar Budapest Maratonra idén a hagyományoknak megfelelően meghirdettük tehát a jelmezes futók jelmezversenyét. Bár idén a megszokottaktól eltérően tematizálni is próbáljuk a versenyt, mely így - jó esetben - a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című mű ötleteitől is igazán látványos lesz, de természetesen bármilyen jelmezt szívesen látunk, s a versenyben is egyenrangúnak tekintjük azokat Marvinnal vagy egy vagonynyi vogonnal. Mert hiszen győzzön a jobb, nem a strébereknek áll a világ! Légy tehát kreatív, tekintsd a témát pusztán ajánlónak!

Mert jelmez aztán bármi lehet, a lehetőségeknek tényleg csak a kiterjedés és a képzelet szab határt, volt már a mezőnyben spártai hős, indián lány, de aki a legelborultabb jelmezeket találja ki, mindenképpen a mi Lydérch barátunk, aki idén jubilál: 15. alkalommal futja végig a Spar Budapest Maratont valamilyen jelmezben, s nem hajlandó elárulni, miben is tervezi végigfutni-kúszni-mászni az idei maratont. Mert nem elképzelhetetlen nála még az sem, hogy meztelencsigának öltözik, vagy akár államadósságnak, esetleg felezővonalnak.

Ötletgyárként, ötletzsákként mindenképp érdemes végignézni az elmúlt idők maratonjait, hogy vajon ő miben futott azokon a versenyeken. Hátha valakinek beugrik a nagy ötlet, amivel aztán mindenkit überel.

1998: madárijesztő. Szimplán. Nem is volt sok madár a parton. Ha volt is, azok meg nagyon ijedtek voltak. 1999-ben a sikerre való tekintettel, vagy csak mert még nem érzett rá igazán a dolog ízére, de újra madárijesztőnek öltözött. Aztán alighanem sejthette már, hogy ez így elég unalmas lesz, mert a következő évben már mint boszorkány riogatta a futókat, de úgy megijesztette őket, hogy háromezren egyfelé futottak azok ezek után. Valószínűleg mardosta is a lelkiismeret őt ezért, mert a 2001-ben jóvátett mindent: mozgó frissítőként galoppozott végig a 42 kilométeren mindenki nagy örömére.

Nos, ekkor történhetett, hogy talán szóltak neki, hogy lassan az őrület jelei mutatkoznak rajta, s mivel ő olyan ember, hogy megfogadja mások szavát, mindjárt fel is húzott 2002-ben egy kényszerzubbonyt. Ha őrült, akkor őrült, szó se essék róla több! És evvel le is volt rendezve a dolog, egészen a következő évig, amikor is nem árult zsákbamacskát, hanem ő maga lett az. Még mindig jobb, mint egy zsák krumpli, nem? Viszont a zsákbanfutás annyira kényelmetlennek bizonyult, hogy a következő évre mindenképp valami mást akart. A macska viszont a szívéhez nőtt, így a zsák ment, a macska maradt: 2004-ben tehát egy macska futott végig a belvárosban, vállán természetesen az elmaradhatatlan macskával. Macska a macskán, már csak a macskakövek hiányoztak. De ne nyávogjunk elmacskásodott lábakkal a karosszékben ülve ilyen semmiségek miatt, nézzük tovább, hogyan alakult az ő sorsa.

Stílust váltott - talán kórházreformot akart, vagy csak talált egy doboznyi gézt, vagy ellopta dédnagyapja elnyűtt pongyoláját, mindenesetre 2005-ben egy kórházból szökött ápoltként tűnt fel a népes mezőnyben, csíkos frottírköpennyel, bottal, infúzióval és mindennel, ami ehhez kell. 2006-ban úgy döntött aztán, hogy elég volt, hogy ő öltözik be valaminek - most őt öltöztessék valamik! Így aztán magára aggatott egy rakás plüssállatot, kezébe fogott egy táblát, melyen tapsra szólított mindenkit (meg is kapta bőven), s úgy állt rajthoz. 2007-ben viszont pihenésképp nosztalgiázott egy kicsit. Vagy csak megsajnálta a macskajelmezt, ami esdeklően pislogott a szekrény mélyéről, s így újra magára öltötte azt.

Rosszul tette. Nagyon rosszul. Nem tudni, ki ítélte el érte, nem volt nyilvános a tárgyalás sem, az ítélethirdetés sem, de a büntetése az lett, hogy a következő maratont 2008-ban végig rabláncon tette meg egy bájos rendőrnő társaságában, akit egy jóbarátja alakított, nevezzük őt most Bozótnak. Meg amúgy is ez a neve baráti körben, tehát másnak nem is volna érdemes őt nevezni. Talán ez utóbbi tény okozta, mármint aq bájos rendőrnő ötórányi társasága, hogy arról sem hallottunk semmi hírt, hogy fellebbezett volna a döntés ellen, megadóan tűrte a sorsát, viselte a büntetést. Nem is mert ezek után újítani, lett inkább megint madárijesztő.

Az Óz a csodák csodája óta tudjuk, hogy ahhoz nem kell ész...

És ekkor jött az első jubileuma: az 50. maraton életében. Mi mással is ünnepelte volna, mint egy tortajelmezzel, amiben talán a legnehezebb volt teljesíteni a távot. A jelmezen az 50. rajtszám, s cukorkák. Lehetett volna ennél szebb az ünnep? Ugye, hogy nem. Így aztán a következő évben csak saját magát adta: ha ő a Kóbor Lydérch, akkor lidércnek öltözik, gondolta, s így tett. Ez volt a 14. jelmezes futása.

Idén lesz a 15. Vajon minek öltözik? És te vajon minek öltözöl? Szerintünk... ne fogd vissza magad!