|
Róka László: Futóünnep és az 50. jubileumi verseny
Róka Lászlónak a 25. SPAR Budapest Nemzetközi Maraton lesz az 50., BSI által szervezett versenye. 44 évesen kezdett el maratont futni, azóta tanítványai is vannak.
- Megszakítás nélkül ez immár a hetedik Budapest Maratonod lesz.
- Így van, előtte volt még egy félmaraton, azóta, 2004-től minden évben ott vagyok. A 2004-es volt az első maratonfutásom, azóta volt vagy tizenhat. Bécstől kezdve sok helyen futottam.
- Miért 44 évesen futottad az elsőt?
- Mert 40 évesen kezdtem el egyáltalán futni, akkor még csak baráti körben. Egyszerű volt az oka: tükör elé álltam, és nem tetszettem magamnak. 2002-2003 tájékán vittem bele szabályszerűséget, onnantól kezdtem el "népi futóversenyekre" járni, magam csak így nevezem az ilyen tömegfutásokat, ahol az elején az volt a jó, hogy sokan vannak, és nem tűnik fel, hogy nem vagyunk futók igazából. Érdekes volt tapasztalni, milyen az, hiszen a futás világáról csak annyit tudtam, amennyit én futottam. Egy Vivicittá volt az első versenyem, azóta aztán ahányra lehet, elmegyünk.
- A család, barátok mit szóltak, hogy ennyi idősen nekiállsz maratont futni?
- Csak érintőlegesen volt rálátásuk, ezért nem is érezték át a súlyát. A "nemfutó nép" nem tudja ezt felmérni fejben sem, hogy milyen nagy dolog. Kicsit párhuzamot lehet vonni azzal, hogy 100 millió forint, vagy 10 milliárd forint, akinek nincs rálátása, nem érzi a különbséget.
- Tapasztalt maratonistaként biztos tudsz tanácsokat adni a kezdőknek.
- Érdekes, mert a harmadik maratonomtól kezdve mindig volt olyan futótársam, akit segítettem az első maratonjához. Például most az idén is van két monori lány, akikkel lehet úgy mondani, levelező tanfolyamon beszéljük meg a teendőket. Ez azt jelenti, hogy végig a felkészülés során levélben segítem őket. Az első maratonnál a lelki tényező a legfontosabb, hogy kimérni a pályát, fejben lefutni. Álmodni róla, az sem baj, ha rosszat. A versennyel kelni, azzal feküdni. Tudni azt, hogy 30 kilométer után kezdődik a neheze. Ezeket folyamatosan fejben kell tartani, és ami még fontos, amit tán fiatal, vagy kezdő maratonisták hajlamosak elfelejteni, hogy maraton előtt azért kell futni két-három harmincast. Az ember szervezete, csak így áll át a hosszabb távra. Összegezve: akarja a futó, elhivatott legyen, és pontosan tartsa be, amit eltervezett, ahogy felépítette a futását. A többi technikai kérdés, ha akarod, akkor nagy baj nem lehet.
- Honnan szerzed a tanítványokat?
- Futótársaságból, a BSI futófórumáról, de van egy honlapom is, a www.tavfutomuvek.extra.hu. Ez immár egy 5 éves weblap, amit azért találtam ki, hogy magamnak jegyezgessem a futásaimat, legyen nyoma a futás beszámolóknak, meg a barátok is hozzá tudjanak szólni, megosztani a közös élményeket. A futótársadalom elég nagy közeg, mindig találkozik olyannal az ember, aki még nem futott maratont, de tervezi, vagy szeretne. De a lakóközösségen belül is rám találnak. A Népligetben szoktam futni, és örömmel látom, hogy a környék ismét kezdi felfedezni magának, és nagyon jó futótér alakul ott. Őket is megszólítva, vagy futóversenyeken találkozva beszélgetünk, és sokan lettek maratonisták ennek hatására.
- Jól veszem ki a szavaidból, hogy egy futóverseny nem csak a versenyről szól, hanem közösségi élmény is?
- Elsősorban az. Én, mint egészségügyi futó, így túl az ötvenen, nem fogok versenyezni. Magammal sem. Inkább visszaveszek és egy nagy futóünnepnek tekintem a versenyeket. A kisebbeken azért elszaladgálhatok, hogy tetsszen a dolog, de a nagy futóünnepeket inkább megélni jobb, mintsem megszakadni és elájulni a végén. A tömeg, a napsütés, a szervezés mind-mind hozzátesz. Szól a zene, mindenki együtt van, akár tízezres nagyságban is. Aztán ott van a város, a közönség, ez világraszóló rendezvény. Minden metropolisznak megvannak a nagy maratonjai, nekünk is.
- A mostani versenytől mit vársz?
Ez nekem különleges jubileum lesz, hiszen a Budapest Maraton lesz az 50. BSI-verseny, amin elindulok. Úgy szeretném megünnepelni, hogy négy órán belül lefutom a 42 kilométert, még úgy is, hogy közben fotózni fogok.