Soproniak és Sopron környékiek a Nike Budapest Félmaratonon

Noha néhány félmaratont már teljesített Tóth Zsuzsanna, a Nike Budapest Félmaraton eddig kimaradt a versenynaptárból. Az ágfalvai napközis tanítónő ezúttal egy közel ötvenfős társasággal érkezik a fővárosba, hogy lefussa a 21 kilométert.

- Mikor álltál először rajthoz utcai futóversenyen?

- Könnyű visszaemlékezni a dátumra, ugyanis éppen az uniós csatlakozás napján rendezett versenyen debütáltam. A táv itt is 21 kilométer volt: Eisenstadt és Sopron között futottak az indulok. A nevezési irodán jeleztem, hogy nem egyéniben szeretnék indulni, azonban csapatom nem volt. Szerencsémre az alkalmazottak is csapatban gondolkoztak, és éppen egy fő hiányzott. Remek társaságba kerültem, és azóta is rendszeresen versenyzek. 2005-ben neveztem az első BSI-s rendezvényre, a Coca-Cola Testébresztő Női Futógálára, majd következett a Kékes Csúcsfutás, és még jó néhány megmérettetés, idén ősszel pedig a Nike Budapest Félmaraton.

- Miben különbözik egy-egy ilyen rendezvény hangulata egy szimpla edzéstől?

- Teljesen más a hangulat, egészen egyedi élmény egy jó társasággal, tömegben futni. Általános a jókedv, rengetegen drukkolnak az embernek, még olyanok is, akik sosem láttak előtte az életben. Nagyon kellemes ilyen közegben rajthoz állni, plusz erőt ad az emberek szeretete. Nemrég például a Szentgotthárdon a Csata-futáson éppen az emelkedőn kapaszkodtam fel, mikor az élboly már visszafelé tartott, és többen is köszöntek és integettek nekem. Így azért teljesen más megküzdeni egy kaptatóval!

- Hogyan került képbe az őszi idénynyitó?

- Barátaim szerveztek egy csapatot Sopronban, nem is kicsit, egy hatalmas buszt kellett bérelni, hogy mindannyian el tudjunk férni: legalább 40-50 futó érkezik majd a hűség városából. Közös felkészülés ennek ellenére nem volt, teljesen magamra támaszkodtam az edzésprogram kialakításában. Kedden és csütörtökön 10 kilométeres távokat szoktam futni, hétvégén pedig egy emelkedőkkel megtűzdelt pályán 14-et. Talán jövő héten szeretnék egy főpróbát is tartani, egy erős terepen, ahol felmegyek egészen 18 kilométerig. Egyszer kértem a BSI-től egyfajta felkészítő hírlevelet, ahol ehhez hasonló edzésterv volt.

- A soproni mag majd együtt fog futni, vagy mindenki a saját tempójára koncentrál?

- A fiúk jóval erősebb futók nálam, így én majd a saját időzónámba állok be a rajt előtt. Nincsenek vérmes reményeim, ám annak azért örülnék, ha két órán belül tudnám teljesíteni a 21 kilométert. A kollégáim közül sajnos senki sem fut, de azért érdeklődni mindig szoktak a versenyek után. Szeptemberben, remélem, szép élményeket tudok majd mesélni, és pár fotóval talán vissza tudom nekik idézni a verseny hangulatát is.