Zatopek és Mimoun

A "Cseh Lokomotívról", ahogy Emil Zatopeket nevezték, felénk talán többet, többen hallottak, mert a baráti Csehszlovákia sportolója volt, ráadásul azt a megismételhetetlen bravúrt vitte véghez az 1952-es helsinki olimpián, hogy 5000 és 10 000 méteren, valamint maratoni távon is győzött. Hogy csak a legemlékezetesebb versenyeit idézzük fel. De ne szaladjunk ennyire előre. A sokgyermekes család hatodik gyermekeként született 1922. szeptember 19-én, Koprivnicén. 16 éves korában cipészinasként dolgozott. A mester rá, és másik három társára bökött, utasítva őket, hogy vegyenek részt egy atlétikai versenyen. Zatopek tiltakozott ugyan, de hiába. Végül a vézna inas rajthoz állt és második lett. Hogy mi volt a táv? 100 méter. Nem, nem írtuk el, nem hiányzik egyetlen nulla sem.

"Ha győzni szeretnél valamiben, indulj el száz méteren. Ha egy másik világot akarsz felfedezni, indulj maratonin" - mondta erről később.

Figyelme a távfutásra összpontosult. 22 évesen már övé a cseh csúcs 2, 3, és 5 kilométeren. Az 1946-os Eb-n ötödik lesz, hogy két évvel később már olimpiai bajnokként ünnepelje őt a világ. Nagyságára jellemző, hogy élete második 10 000 méteres viadala a londoni, ám tapasztalatlansága ellenére ötkarikás aranyat szerez. Már ekkor ott lohol a sarkában az Algériában született Alain (Ali) Mimoun O'Kacha, a nála egy évvel fiatalabb francia futó. Különösebben nagy küzdelem nem volt kettejük között, a cseh atléta közel 47 másodperccel volt gyorsabb francia vetélytársánál. Persze, ennek is meg volt a titka. Zatopek edzésmódszerei legendásan gyilkosak voltak. Minden időjárásban edzett. Ha nyakig ért a hó, hótaposó csizmában rótta a kilométereket. Egyetlen percre sem kímélte magát, szinte mindig teljesítőképessége határán mozgott. "Nincs tehetségem hozzá, hogy egyszerre fussak, és mosolyogjak" - vallott erről. Futóstílusát, vonagló mozgását látva az ember azt is nehezen hitte volna róla, hogy egyáltalán képes mosolyogni. Pedig tudott, a dobogó tetején nagyon is tudott!

Mimoun viszont még keményebben készült. Négy év múlva, Helsinkiben 10 000 méteren már csak 16 másodperc választotta el az áhított diadaltól. 5000 méteren pedig nem egész egy másodperc. Zatopek gyilkos hajráját már nem bírta el. Ennek ellenére, vagy éppen, mert mindketten tudták, hogy a másiknak micsoda emberfeletti edzéseket kell elvégeznie a remélt siker érdekében, mély barátság alakult ki közöttük.

A francia nem adta fel. Négy évvel később, 35 évesen a maratoni távon próbálkozott. Gyorsabb ő sem lett az idő előre haladtával, kitartóbb viszont igen. De még mennyire! A mezőnyben ott volt a címvédő Zatopek is, akit mindössze hat héttel korábban műtöttek sérvvel. A pokoli, 35 fokos hőségben Mimoun féltáv után gyorsított, és végül fölényes, másfél perces előnnyel ért célba. "Sportpályafutásom olyan volt, mint egy kastély építése. A londoni ezüst volt az alap, a helsinki két ezüst a falak, és Melbourne-ben tettem fel a tetőt az egészre" - nyilatkozta. Olimpiai diadala után egy tréfát még megengedett magának a nagy vetélytárssal szemben. A célvonal után megvárta a hőségtől teljesen elcsigázott, hatodikként célba érő Zatopeket, aki szemmel láthatóan nem volt magánál. "Emil, miért nem gratulálsz nekem? Én vagyok az olimpiai bajnok!" ; - kérdezte barátjától. "Ez a pillanat talán még jobb is volt, mint maga az aranyérem" - emlékezett vissza évekkel később a franciák nemzeti hőse.

A sors fintora, hogy sportpályafutásuk végeztével a nevesebb, a nagyobb bajnok - ha lehet egyáltalán rangsorolni őket - sokkal rosszabbul járt, mint társa. Zatopek a Cseh Kommunista Párt befolyásos személyisége lett, ám az 1968-as forradalom, a "Prágai Tavasz" során a demokrácia mellett tett hitet, ezért elvtársai uránbányába száműzték. Hosszú, súlyos betegség után, 2000. decemberében hunyt el. Legnagyobb elismerését, a Pierre de Coubertin-emlékérmet posztumusz kapta meg. Ezzel szemben Mimoun élete végig óriási népszerűségnek örvendett hazájában. Franciaországban több mint harminc tornacsarnokot neveztek el róla, és Issy-ben, Párizs egyik Szajna-parti negyedében stadion is viseli a nevét.