Anglia - 1998 Runners World - maraton

Változó Magyarország

A nagy maratonok hangulata és a csodálatos város nagyszerű úti céllá varázsolja a Budapest Maratont.
Cikk: Sean Fishpool-tól

Már a kezdés után tíz perccel izzadtam, mint a ló, a vádliaim sajogtak és úgy éreztem a testemet mint ha egy kamion hajtott volna rajta keresztül. A körülöttem levő magyarok ugyanígy érezték magukat. Ilyen volt a maraton előtti nap.
Elhagytam a masszázstermet és visszamentem a termálfürdőbe. A reggeli napfény átszűrődött a mennyezetbe épített hatszögű ablakokon és a fürdőzők csoportba tömörülve beszélgettek a melegvizű medencékben.
Mert ha csak egy napra is látogatsz Budapestre, ki kell próbálnod a fürdőket. Mert egy fontnál kevesebbért a város ásványi anyagokban gazdag fürdőiben áztathatod fáradt izmaidat. Egy további font ellenében egy masszőrnek álcázott szadista részesít egy masszázsnak álcázott szakszerű kínzásban.
"Következőnek érdemes lenne kipróbálni a Gellért Hotel fürdőit." vélte Kocsis Árpád, aki vezetőm volt a hétvégére és egyben a Budapest Maraton rendezője (ezért látogattam ide) "Az nagyobb és jobb." Mint kiderült, ez a két szó foglalta össze legjobban Kocsis véleményét a maratonról. A vidáman játszó zenekar mellett csak arról beszélt a verseny előtti tészta-partin, hogy lehetne még népszerűbbé tenni a versenyt annál ahová 14 éves múltja alatt eljutott.
Minden oka megvan a nagy reménykedésre, mivel a naphosszat zajló fesztivál elfedi a verseny valódi méreteit. Míg a teljes 42 km-t egy mérsékelt 1200 fő futotta, 4000 ember indult a 7 km-es mellékversenyen és összesen 12000 futó - akik nagyrészt a két főszponzor nagyáruház-lánc alkalmazottai voltak - élvezte a szervezők által nyújtott kellemes időtöltést.
Egy angliából érkezett vendég számára, ahol az emberek eljönnek, futnak és hazamennek, ez az élmény teljesen újszerű volt. A futók és a nem-futók családtagjai is eljöttek élvezni az ételt, a napfényt, a zenekarokat és az esti tűzijátékot, és a rengeteg gyermekprogram mellett a Futófesztivál igazi családi program volt.
Ha az ember épp maratont futott biztos lehetett benne, hogy míg a gyors és sík útvonalon szenved addig a támogatói sem maradnak tétlenül. Már ha feltételezzük, hogy nem indultak el máris a Dunapartra, ami a legjobb kilátást nyújtja a szemlélődőknek: kiszúrhatnak téged a hídra felfutás közben. Az út az Óbudai szigeten a városközponttól északra kezdődik (itt van a fesztivál is), elindul lefelé a part mentén majd visszafordul a másik oldalon egy másik sziget mentén, majd megint le és ismét fel, ami bár bonyolultnak hangzik de biztosítja, hogy a folyó bizonyos pontjain akár négyszer is láthatod a te futódat és csak a hidakon kell keresztül sétálni. Utána pedig egy olcsó metró vagy villamos úttal visszajuthatsz a célvonalhoz.
A valóságban sokan a szigeten maradnak úgyhogy nem ennyire erős a támogatás a verseny alatt. Ám mivel a legszebb látnivalók a folyóparton találhatók, a futóember kárpótolva érzi magát. A sík Pesti oldalon (Buda és Pest 1873-ig két külön város volt) a Parlament áll a középpontban, míg a túlparton a történelem a Budai hegyek irányába terül el, olyan tekintélyes épületek formájában, mint a méltóságteljes vár, végtelenül finoman megépített templomok, azonosíthatatlan tornyok és zölddel övezett utacskák valamint meredek domboldalba épített pasztellszínű házak és egy sziklás ormon a Habsburg citadella.
Az utakat rendesen felügyelik, 5 kilométerenként található sportitalos stand vízzel és banánnal, és kilométerenként jelzőtáblák. Mivel az idő idén fényes volt de nem túl meleg, akár egy személyes időjavító versenyként is fel lehetett volna fogni.
Ám beletelhet kis időbe, amíg nagy neveket látunk a Budapest Maratonon felsorakozni, Kocsis Árpád inkább az alacsonyabb nevezési díjakra fordítaná a pénzt mint világszínvonalú fődíjakra. Lévén maga is rendszeres futó, erősen hiszi, hogy a magyaroknak csak nagyobb meggyőző erő kell és akkor több magyar lép majd az utakra futni. Segít, hogy egy nemzeti hírújságban is rendszeresen megjelentet egy oldalt (maratoni edzéstervet is kiadtak erre az évre, de a maratont szeptemberre halasztották, hogy ne kelljen a futóknak a téli minuszokban edzeni a versenyre), és reményei szerint sikerül kialakítani egy futóközösséget a futó és triatlon újságon keresztül amit az Ő cége ad ki.
Még ha a magyar futóélet nem is pezseg (és Kocsis fertőző lelkesedésével minden okunk megvan azt hinni, hogy nem sokáig marad így), nagymértékben emelkedhet a külföldi futók száma a Budapest Maratonon, ha egyszer elterjed a hírneve. Már magát a várost is érdemes meglátogatni, a közlekedés tiszta és hatékony, az árak nem magasak, legszívesebben az egész hetet a felfedezésével töltöttem volna, pedig általában nem szeretem a városokat.
Talán szerepet játszik ebben az is, ahogy Budapest történelme lenyűgöző, nagyon hasznos kicsit olvasni róla mielőtt idelátogat az ember. Magába ömleszt római, hun, germán és török elemeket és ez az egész városon meglátszik. Az impozáns Gellért Fürdő múltja például, melyet Kocsis úr ajánlott, egész 1920-ig nyúlik vissza, mikor a város még a kevés európai metropolitán központhoz tartozott, egy Párizséval vetekedő kávéházi társadalommal.
Vannak helyek melyek az 'aranykorszak' utáni évekre emlékeztetnek, mikor az ország a nácik és a szovjetek kezétől sanyargott, és a véres, sikertelen próbálkozásra mellyel 1956-ban próbálták átvenni a hatalmat az Orosz kommunisták felett. (Ezután 1990-ig maradt fenn a kommunizmus, amikor is 45 év után először tartott nyílt szavazást a párt és egyszersmind ki is szavazták őket a hatalomból).
De még a város vonzereje nélkül is a maraton egyedül is megállná a helyét, és érdemes lenne miatta ideutazni, mert a nagyszerű fesztivál és jó versenypálya mellett többnyelvű személyzet is rendelkezésünkre áll (sok magyar beszél angolul vagy németül) és nagy erőfeszítéseket tesz a külföldi vendégekért. Ha egészében veszed a versenyt és a körítést, garantált a szépemlékű utazás.