|
Anglia - 2001 Runners World - félmaraton
Egy gyönyörű város, egy gyors félmaraton és egy különleges élmény a verseny után - Budapestre többet jelent mint gondolnánk
- írta Rob Spedding
Rendszerint egyedül fürdőzöm. Ma azonban fürdővizemet megosztom többek közt egy terjedelmes öreg asszonnyal kinek csillogó fekete fürdőruhája egy rózsaszín virágmintás fürdősapkával társul, soványabb és jobbára fogatlan férjével, valamint egy lenyűgöző fiatal lánnyal ki egy izmos fiatalember társaságában heves szeretgetésben vesz részt.
A Budapesti Széchényi fürdő, mely szabad ég alatt kavargó vizét állandó 44 C fokon tartják a város alatt bugyborékoló gyógyvizi források, mindíg nagy tömeget vonzz magához. Ma különlegesen nagy a tömeg. Én is a sekélyes részen lustálkodom mert minden, a Budapest Félmaratonon részt vevő futó ingyenes léphet ma a fürdőbe. Tekintetemet körülhordozom a kellőképp bajuszos sakkozó öregeken, a város látszólag túl nagy létszámú ifjú hölgyein akik ide-oda úszkálnak és az állandóan beérkező, kifáradt futókon és azt gondolom magamban: "Ez igazán élet".
Valójában magamat is meglepett ez a gondolat. Magyarországra érkezésemkor néhány, egy Kelet-Európában töltött hétvégével szembeni, negatív jellegű előzetes várakozás volt bennem.
Szeptember egy melegebb Péntek délutánján landolt repölőnk és röviddel ezután máris beigazolódtak félelmeim. A Hotel ahová vittek - tipikus kockaépület, mintha az Álmok Útján rendezői munkáját látnám. A kilátás a következőkből áll: egy villamosmegálló, egy garázs, a forgalmas belvárosba vezető autóút, egy kiégett sportstadion, néhány 70' évek-beli melegítőbe öltözött alak és pár kilométerrel messzebb egy szürkülő város. Mindennek a tetejébe úgy látszik, hogy német zenész bandák gyülekezetével osztom meg a hotelt.
Az első benyomásaimban bekövetkező változás egy esti kocsikázással kezdődik, melyre a hétvégi útikalauzom, Dóra vitt el.Hamar felismerem, hogy hűvös és kocka alakú toronyházak helyett Budapest nagymértékben elegáns barokk és neo-gótikus épületekből áll. A város egy harmadrangú Croydon-beli környékkel szemben inkább hasonlít Bécsre.
Hamar rájövök, hogy a helyi specialitások nem csak a gulyásból és a paprikából állnak. Ha vegetáriánus vagy illetve ha fogyókúrázol, lehet hogy szenvedned kell majd (úgy tűnik még a pudingokban is hús van), mert mintha minden ételhez járna bor, krém és vaj. Ám az olyan kevésbé ismert helyi ételek mint a liba-máj is finomak és olcsóak.
Ez azonban több mint amit az Unicumról elmondhatok. A magyarok megesküdnek erre a likőrre mely több mint 40 gyógynövényből készül és állítólag jótékony hatása van. Dóra, aki egyébként az Unicum egy reprezentatív embere, meggyőzött, hogy próbáljam ki. Jobban kellett volna gyanakodnom mikor láttam hogy Ő nem tart velem. Nem igazán tudom, hogy az ital mit gyógyít de legközelebb legfeljebb a halálos ágyamon iszom belőle.
A következő napon tett sétám alatt felfedeztem, hogy Budapest nem egy, hanem két ősi város melyeket a Duna választ ketté. Ha az ember szereti a lenyűgöző épületeket akkor itt nem fog csalódni. A Budai oldal szűk meredek utcái közt foglal helyet a várnegyed és a gyönyörű királyi kastély. A laposabb Pesti oldalon pedig a számos üzlet mellett megtalálható a Magyar Nemzeti Operaház, a parlementi épület (mely szégyent hoz Westminsteri Kastélyra) és az egyszerű, kommunisták által épített Hősök Tere.
Biztos vagyok benne, hogy az újonnan szerzett konyhai és építészeti tudásom részben a félmaraton számlájára írható. Ha a teljes 42 km-t pályázom meg, biztos teljesen másként alakul a hétvégém. Elfordultam volna az új ételektől, kihagytam volna a városnézést és valószínűleg az egész szombatot a szállodai ágyon fekve töltöm.
Ahogy elérkezik a vasárnap reggel, elfeledkezem a sétákról, a libamájról és az Unicumról (talán az Unicumról mégsem) és megyek feliratkozni a versenyre. Ez meglepően egyszerűnek bizonyul. Habár a 4200 résztvevő közül csak hatvanan érkeztek angolul beszélő országokból, a szervezők biztosítanak nekünk olyan munkatársakat akik válaszolnak kérdéseinkre az időmérő chipekről, az indulási időről és a személyes holmiról. A verseny fő rendezője Kocsis Árpád, aki Magyarország szinte minden úti futóversenyéért felelős - mint utólag megtudtam, csakúgy pezseg az izgalomtól az eddigi legnépesebb félmaratonon. "Az a legjobb ebben a versenyben, hogy rengeteg a kezdő futó." lelkendezik. "Ezévben a futók közel 25 százaléka az első versenyén fut. A magyar futásnak nagyon jót tesz, hogy ennyien eljöttek."
Ez a versenynek is jót tett. A békés hangulat nagyjából olyan mint egy Angliában megrendezett hasonló méretű versenyen, az ideges ifjabb sportolók elvegyülnek az edzett magyar futók között. A beszélgetés alapján akár egy angol országúti versenyen is lehettem volna. A startvonalnál ugyanaz az izgatott csevely, ugyanaz a dörzskrém szag, ugyanaz a tolakodás a jobb pozícióért.
Elindulunk és áthaladunk a parkon, el a Hősök Tere mellett. Az első 3 km Budapest egyik széles körútján halad végig majd a hídon átvezet a Budai oldalra. Habár a középkori jellegű Buda kíváló sétára, szűk és meredek utcácskáin nem lenne élvezetes a futás ezért az útvonal megmarad a rakparton. Valójában az útvonal fele a Duna mellett vezet ezért örülök neki, hogy előző nap végigsétáltam a városon mert a partról nézve pont a folyó melletti legszebb épületek maradnak rejtve.
A folyóparton egyenletes és gyors a futás, az egyedüli emelkedőket a Duna felett átívelő négy híd feljárói jelentik. Sajnos a híres folyó szolgáltatja az egyetlen elégedetlenségemet a versennyel kapcsolatban. Nem vártam, hogy "kékvizű" lesz de nem is gondoltam hogy ilyen erős a szaga. A 10. kilométertáblánál a folyó szennyvíz bűzétől terhes. Nem az a fajta bűz amit feléd sodor a szél egy távoli pöcegödör felől, hanem igazi nehéz, fojtogató, lökésszerűen megcsapó bűz. A legteljesebb mértékben kellemetlen és néhány gyors, gyakorlatilag lélegezhetetlen kilométert eredményez.
A folyópart mellett nem tömeges számú de lelkesen hajrázó szurkolók állnak. Ám - ahogy a Londoni vagy a Nagy Északi Futáson tapasztalhatjuk - stratégiailag kiemelkedő helyeken zenekarok játszanak és biztosítják a jókedvet, és közölhetem hogy igen, a "When The Saint's Go Marching In" dal Magyarországra is eljutott. A 15. kilométernél a verseny leggyönyörűbb részéhez érkezünk, majd' három kilométer erejéig a Margit szigeten át vezet utunk, mely forgalomtól elzárt menedék a városlakók számára akik ide jönnek kikapcsolódni és sportolni. Burjánzó zöldjei alatt üdítő árnyékot találunk a növekvő melegben. Ezután az utolsó 3 km következik mely gyorsan végighalad is utcákon és végül a Hősök Terére jut vissza, ahol a végső szakaszban nagy ünneplés és egy lelkes kommentátor üdvözöl.
Az előző napi városnézésből eredő kellemes élményeim után kis várakozást hagyott bennem maga a verseny. Egy kellőképp tisztességes félmaraton de nem használja ki teljes mértékben a csodálatos várost mely otthont ad neki. Ha viszont nem ide jövök futni akkor soha nem ismertem volna meg Budapest rejtett szépségeit. Valamint a Széchényi Fürdőben sem vettem volna részt legalább egy órán keresztül az eddigi legjobb verseny utáni 'finomságon' sem.