Így kell ezt csinálni! - avagy: milyen egy spontán futónagykövet?

Évi Fóton él, s neki sikerült az, amit mi sok városban, sok futónagykövettel szeretnénk: csapatot, közösséget építeni, megosztani egymással a futóörömöket, futóbánatokat. Nos, mit is mondhatnánk mi erre? Pontosan ilyen mentalitásra és vitalitásra van szükségünk, de nem csak nekünk, mindenkinek! De álljanak itt Évi saját szavai arról, hogy hogyan is élte meg az elmúlt 5 hónapot!

KEDVES FÓTIAK!

Régen futó voltam. Egy Csapat tagja. Aztán sokáig nem voltam futó. Később sötétedés után kocogó háziasszony voltam. Utána magányos futkorászó lettem.

Egyszer csak, január végén történt valami. Elkezdtünk keddenként ketten futni, aztán hárman, négyen... mára pedig elértük a Huszadik Közös Keddet, és én hihetetlen sok élménnyel lettem gazdagabb általatok! Futottunk -10 fokban, és +38-ban, futottunk reggel-délben-este-éjjel, elértünk nagyon jó eredményeket, szárnyaltunk, és olyan is volt, hogy épp rosszul esett a futás. Indultunk családias kicsi, és felejthetetlen nagyobb versenyeken, körbefutottuk a Balatont, a Velencei-tavat, ünnepeltünk 40 kilométerrel negyvenedik születésnapot, szerveztünk fóti terepverseny-bejárást, szomszédoltunk Dunakeszin, Gödön, Gödöllőn, volt fantasztikus váltócsapatunk... És még csak öt hónap telt el! Tudom, hogy a futók nem akármilyen egyéniségek külön-külön sem. Együtt pedig egy olyan csoport vagyunk, amelyikbe mindenki hozza a saját személyiségét, egyedi hozzáállását a futáshoz, a közös szerelemhez. Ez biztos mindenhol így van, de valahogy úgy érzem, hogy nálunk ez nagyon szerencsésen alakul, mert mindezzel egy igazán remek, kivételes, egyveleget alkotunk. És együtt még többre leszünk képesek! Teljesítményekben, közös élményekben, barátságokban.

Szeretem, hogy hetente többször futunk együtt, hogy a futáson kívül is figyelünk egymásra, hogy mindig van miből erőt merítenem! Remélem, Nektek is!

Veletek újra futó vagyok. Egy Csapat tagja! Köszönöm!

Mit tehetünk mi ehhez hozzá? Semmit. Hiszen bárhova megyünk az országban, legalább ilyen örömmel és odaadással szervezkednek futónagyköveteink, s jó látni, hogy bár mi találtuk ki a futónagykövetesdit, maga az eszme, az együtt futás, a csapatépítés és a közös élmények hajszolása nem idegen, sőt, lételeme minden sportembernek. Tehát ugyan, mit is tegyünk hozzá mindehhez? Annyit csak, hogy...

HAJRÁ, ÉVI!