|
Robbant a "Fut a cég" bomba
Úgy tűnik csapkodjon bár körülöttünk bármilyen válság is, a futókat semmi sem tántoríthatja el legkedvesebb szórakozásuktól, örömüktől. Az ország legnagyobb futóversenyeit rendező Budapest Sportiroda egyetlen versenyén (pedig a számuk nem csekély) sem tapasztalható megtorpanás a nevezések számában, sőt kivétel nélkül minden eseményen többen álltak rajthoz mint egy évvel korábban. Ennek ellenére aligha akadt volna ember, aki megjósolja, hogy idén - az árvíz idején is - 1530 váltó küzd majd a K&H olimpiai maraton és félmaratoni váltóversenyben. Hasonlóan mellbevágó szám az is, hogy közöttük 850 céges csapat akadt. A meglepettség okát a korábbi évek számai magyarázzák: 2011-ben 492, tavaly pedig 495 csapat indult céges színekben. Komoly "áttörés" történt, hiszen a tavalyi létszámhoz képest idén 355 (!) csapattal több indult, össze nem hasonlítható módon az előző két év közötti "ugrással", amikor mindössze három csapat jelentette az "előrelépést".
Egyértelmű, hogy az üzleti élet sportszerető szereplői számára a K&H versenye a legjelentősebb találkahely, már ha sporteseményen is lehet erősíteni az üzleti kapcsolatokat. S már hogy ne lehetne? Érdekes megnézni a 850 csapat (az összesnek több mint a fele!) megoszlását abból a szempontból, hogy melyik szektorban a legfogékonyabbak a mozgásra, a futásra, az egészséges életmódra.
1. pénzügyi, üzleti szolgáltatások (107 csapat)
2. ipar, kereskedelem, közlekedés (103)
3. informatika, távközlés, energia (76)
4. közszolgálat, oktatás, egészségügy (73)
5. média (18)
Az összesen 850 céges csapat 389 cég képviseletében versenyzett, tehát átlagban kb. minden cég két csapattal indult. Külön említést érdemel, hogy második alkalommal került megrendezésre a Jógi Fórum Kupa, melyre 60 (!) jogász csapat nevezett. A kupa fővédnöke Paczolay Péter, az Alkotmánybiróság elnöke volt. dr. Hilbert Edit, a Budapest Környéki Törvényszék elnöke (egykori válogatott kosárlabdázó) nyilatkozta a verseny után:
"... a kollégák pont úgy viselkedtek, mint minden sportember egy versenyen. Örültek a találkozásnak, szorítottak a másikért, átélték egymás sikereit, a csapatért való felelősséget olyan komolyan vették, ahogy az egy sportembertől elvárható.
Ha a vasárnap délelőtti érzéseimre gondolok, egyetlen szóval leírható: büszke voltam. Lehettem is, a barátaimra és kollegáimra, akiket konferenciákon, oktatáson, szakmai fórumokon már megismerhettem, de sportemberként csak most."
Nyílván nem véletlen az a tény, miszerint abból a körből kerül ki a legtöbb csapat, ahol jóformán csak ülőmunkát végeznek, és égető szükségét érzik a mindennapos mozgásnak, a futásnak. Ezek a területek elsősorban egyéni munkára épülnek és így az sem csoda, hogy az itt dolgozók egyidejűleg fontosnak tartják a csapatot is, s vágynak rá, hogy a futáson keresztül erőteljesen élhessék meg a közösségi érzés, a csapatszellem erejét.
A cégek vezetőit, dolgozóit büszkévé teszi, hogy sportos munkatársaik vannak, akik a tudatos, egészségközpontú gondolkodás hívei, akik nem csak prédikálják a vízet. Nem csak modern hangzatú, de igazán ütős üzenet is az, ha az adott cég felvonultathat ilyen erőket is. A cégen belül is növekvő presztizst jelent, ha valakiről tudott, hogy a kor szellemében, a kihívást elfogadva szabadidejét a teste karbantartására fordítja, nem beszélve az elnyert érmekről, kupákról, melyek az irodák polcait, vitrineit díszitik. A tendenciákat elnézve a cégeknek jó lesz minél előbb felkészülniük arra, hogy az eddigi díszhelyek száma egyre szükösebb lesz...