Jubileum a Hortobágyon - mi történt az elmúlt 10 évben? - 3. rész

Sorozatunk harmadik részében színes-szagos, mozgóképes összefoglalót adunk a harmadik Délibáb futásról, ahol az emlékek szerint megjelent nem csak a csikós ruhában futó versenyigazgatónk, hanem a gulyás mellett a slambuc is. A sorozatban harmadik pusztán futás résztvevőit harmadjára sem kápráztatta el tökéletesen a vakító nap, de azért élvezték! Lássuk hát!

Bár Péter Attila nagyon vágyott volna már egy olyan délibáb futásra, ahol negyven fok van, és a futók négykézláb érnek célba, ez ebben az évben is elmaradt. Persze a melegre így sem lehetett panasz: az idő sokszor borús volt ugyan, de a hőmérő higanyszála masszívan harminc fok felett volt ebben az évben július elsején - sőt, a futás alatt hirtelen elborított mindent a hortobágyi fülledt meleg. Némileg ismét módosultak a távok a tavalyihoz képest, de ez mindössze annyit jelentett a futóknak, hogy egy kicsit máshonnan kukkanthattak meg egy-egy lapos részt, ahol rackajuhok legeltek, vagy a külön nekik odahajtott szürkemarha gulya bámészkodott.

Így küzdöttek meg a futók a meleggel és a nem túl könnyen futható távval egyaránt, illetve ebben az évben debütált a Hortobágyon egy új szám is az eseményen, a bő 5 kilométeres gyaloglás. Volt tehát lehetőség sportolni, nézelődni, sokan fotómasinákkal futották végig a távokat, hogy minél életszagúbb, "futóközelibb" képeket csinálhassanak. Nem volt tehát ritka nem csak a furcsa ruhában futó, de a hátrafele futó futó sem. A nehezítő körülmények ellenére azonban igen szoros eredmények születtek mindkét távon, az élmezőnyt tehát aligha zavarta sem a göröngy, sem a meleg és a pára. Ők csak futottak.

A hosszabbik táv női győztese, Szabó Andrea elégedett volt eredményével, hiszen az utóbbi időben sérüléssel küzdött:
"Nemrég a combomban volt egy ideggyulladás, ennek ellenére igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. A futam végére elfáradtam, de hát ez a pálya nem tartozik az egyszerűbbek közé, szóval kemény volt. A következő versenyem talán a Nike Félmaraton lesz ősszel."

Borhiné Tokai Erzsébet, a 15,2 kilométeres táv második helyezettje a maximumot hozta ki magából:
"Tavaly is én lettem a második. Nekem nagyon tetszik a terep és az idő is megfelelő volt. Voltak sártócsák, de túl lehetett élni. Igyekeztem nem elfutni az elejét és a végén hajrázni, abszolút elégedett vagyok az eredményemmel, úgy gondolom ennél több nem is nagyon ment volna. Andi előtt pedig le a kalappal: a sérülése ellenére nagyon jót futott. A legközelebbi verseny a Nike Félmaraton lesz, amin szeretnék indulni.".

A férfi győztestől, Beda Szabolcstól a következőket tudhattuk meg:
"Valójában nem számítottam erre az eredményre, így kellemes meglepetés volt az első hely. Triatlonistaként mindig is a futást szerettem a legjobban a három sportág közül. Már csak hobbi szinten, de azért még triatlonozgatok. A jövő héten megyek a fonyódi középtávú ob-ra, duatlonokon is szoktam indulni tavasszal, de már a futás a lényeg. Esősorban utcai- és crossfutásokon szoktam rajthoz állni. Ebből is leginkább a terepfutásokat szeretem. Az utcai versenyek közül pedig a hosszabb távúakat (maraton, félmaraton) kedvelem. Sokat járok külföldi maratonokra is. Mindig olyan helyszínt keresek, ahol még nyaralni is tudunk, így várost is nézek és futok is egyet, szóval a kellemeset összekötöm a hasznossal. Itt a Hortobágyon is volt alkalmam szétnézni, részben futás közben, részben pedig a versenyt követően."

A futás, és egyáltalán az egész nap hangulatát remekül foglalja össze az alábbi film, melyen belül pedig igazán kifejező keretet alkot Péter Attila egy-egy elejtett mondata az egészről. Hogy milyen volt, s még milyen lehet.

Miután a futás lezajlott, s mindenki kilihegte magát, indulhatott a buli. Még mindig volt újdonság, még mindig ki lehetett új játékokat találni: ebben az évben nem a testi erő és ügyesség lett próbára téve, hanem a szellem. Ugyanis az eredményhirdetést követően a futók pihenésképpen játékos vetélkedőn vehettek részt, ahol többek között olyan ismert mondások eredetét deríthették ki, mint a "kitették a szűrét", "dögrováson van", vagy éppen azt, hogy mire való a patrac és a tergenye.

Így zárult a harmadik Délibáb futás, és már akkor lehetett tudni, hogy ha a fülledt meleg, a pára és a rossz talaj nem tudja megállítani ezt a sorozatot, akkor semmi sem. És így lett.