Merítsünk motivációt 2013-ból!

Már nincs három hónap az ősz legnagyobb futóeseményéig! Tavaly majdnem 22 ezren osztoztak abban a győzelmi mámorban, amit a SPAR Budapest MaratonŸ^® Fesztivál valamelyik távján a célvonal átlépése okozott. Néhányuk mesélt nekünk...

Örömkönnyeivel küszködött a célban Farkas Gábor is, akit beérkezése után csapattársai vették körbe a Városligetben. A bajai futó mintegy negyven társával érkezett a helyszínre, és a többség a teljes távot próbálta ki magát. Gábor egy bajai versenyen egyszer már teljesítette a maratont, és tavalyduplázásra készült.

"Nagyon sokáig azt hittem nem tudok öt és fél órán belül célba érni. Az elmúlt hetekben betegséggel küzdöttem, nagyon legyengültem. Már a rajtnál éreztem, hogy nem fogom végig bírni, és nem túl meglepő módon már a táv felénél teljesen elfogyott az erőm. Magam sem tudom, hogyan keveredtem ki a Margitszigetről, de annyira akartam ezt a győzelmet, hogy csak mentem előre, kizárva minden fájdalmat. A szurkolók biztatása is csak egy szűrőn keresztül ért el hozzám, de tény, nélkülük talán nem tudtam volna végigcsinálni. A frissítőpontok után ugyanis nem volt egyszerű ismét nekiindulni. Buzdításukkal mozgósították az utolsó energiákat bennem, és most itt vagyok. Nagyon boldogan. Ma teljesen kifutottam magam, az elkövetkező napokban a pihenésé lesz a főszerep, és bár évente 2-3 versenyen szoktam részt venni, de ebben az idényben egészen biztosan nem fogok már nevezni."

A mozgás hiánya, magánéleti válság, túlsúly - csak néhány érv a későn kezdő futók között. Zuba Magdolnánál sem volt ez másként, és a három éve tartó új szerelem meghozta gyümölcsét: 18 kilótól szabadult meg, és kiválóan érzi magát a bőrében.

"Mezőberényből egy kisebb csapattal érkeztem: a társaság elég vegyes, van, aki 7 kilométeren, mások pedig a teljes távon indultak. Tavaly futottam életem első maratonját a Városligetben, vártam a visszatérést. Idén sokkal több időm volt a felkészülésre, heti öt edzéssel próbáltam kihozni magamból a maximumot. Nem keresgéltem edzésterveket a neten, és mások tanácsaira sem támaszkodtam, elsősorban a magam fejem után mentem. Próbáltam feszegetni a határaimat, és úgy néz ki, sikerrel. Hat percet javítottam a tavalyi időmhöz képest! Pedig az első megingás 13 kilométernél tört rám, elsősorban fejben nem voltam ott, ezért sok idő kellett, hogy ki tudjak mászni ebből a mély gödörből. De küzdöttem, végül egy jókor érkező frissítéssel tudtam megújulni. A tájékozó képességem egészen minimális, így bár második budapesti maratonom teljesítettem, sajnos nem tudnám felidézni, merre is futottam. De alapvetően nem is a környezettel, hanem a meleggel küzdöttem, végig locsoltam magam."

Téli alapozás nélkül nehezebb belelendülni a futóidénybe. Mindezt már H. Takács Gabriella is tudja, aki négy év után első alkalommal vágott neki a mínuszokban a kilométereknek. A motivációt férje jelentette, aki rendszerint elkísérte az edzésekre.

"Úgy látszik, megérte szorgalmasan gyűjtögetni a kilométereket az év elején, 2009 óta rendszeresen rajthoz állok ezen a versenyen és most sikerült a legjobban futnom. Ráadásul közel 4 perccel javítottam meg az egyéni csúcsomat. Az első húsz kilométer könnyen ment, a közönség és a zenekarok tökéletesen elterelték a figyelmem, a táv második fele azonban már messze nem volt ennyire egyenletes: a Margitsziget elején kiestem a ritmusból. Folyamatosan arra gondoltam, hogy már csak néhány kilométer maradt, nem szabad itt feladni. A férjem váltóban indult, az egyik fordítónál meg is pillantottam, ha másból nem, ebből tudtam még egy utolsó lendületet meríteni. 2009-ben kerültem mostani munkahelyemre, magam sem gondoltam volna, hogy a kollégák ilyen markánsan megváltoztatják az életem. Ma már el sem tudnám futás nélkül képzelni a hétköznapjaim."