Kovács Áron: "Az Úrhoz fohászkodva fogok beesni a célba"

Kovács Áron, a népszerű tv-s és rádiós személyiség is ott lesz vasárnap a 30. Telekom Vivicittá Városvédő Futás félmaratonjának rajtjánál. Életében először! A vele készült beszélgetés során a cukorbetegségtől indulva a lelki támaszig jutottunk.

- Neked mi a személyes történeted, hogy kaptál rá a futásra?

- 33 éve vagyok inzulinos cukorbeteg és így mindig is voltak problémáim a súlyommal. Olyan 30 éves koromra jöttem rá arra, hogy bár nem eszem sokat, de mozgás nélkül mégis csak hízom. Beláttam, hogy ez így mehetett tovább, hiszem a testemből élek, ami a tv-s és egyéb nyilvános szerepléseimet illeti. A fogyni akarás és a hiúság volt a két motiváló erő, hamar az imádott küzdősportok társaságában találtam magam, amihez kiegészítésként jött a futás. A gyerekeink megszületése után azonban az időhiány miatt csak a futás maradt a társam.

- Mikor fordult igazán komolyra a dolog?

- Korábban más célom, mint az, hogy egy órán át tudjak futni, nem is volt, hetente kétszer 10 km-rel megelégedtem. Mostanában változott a helyzet, hiszen a fejembe vettem, hogy idén a 42. születésnapomra jöhet a 42 km. Hiányzik az életemből a mérhető teljesítmény, minden, amit csinálok szubjektív megítélésű, ízlés dolga. A két gyerek után hiányzott még valami az életemből, amire azt lehet mondani, hogy megkérdőjelezhetetlen. Már nagyon szomjaztam valamire, amiért meg kell küzdeni, ahol ki kell lógnia a belemnek, amivel erőt önthetek nem csak magamba, de másokba is. Arról nem is beszélve, hogy félmaratont se futottam eddig, most lesz az első a 30. Telekom Vivicittá Városvédő Futáson. 1 óra 50 perc alatt teljesített 16 km-rel, mint egyéni maximummal a hátam mögött vágok neki, remélem az a plusz öt kilométer is benne lesz a lábaimban. Nyilván remegő lábakkal, remegő szájszéllel, az Úrhoz fohászkodva fogok beesni a célba, ha egyáltalán sikerül, persze.

- Hol készülsz és van valaki melletted, aki tanácsokat ad és segít elkerülni a buktatókat?

- Csömörön lakom, 200 méterre egy tájvédelmi körzettől, s itt hegyen völgyön át futok hol a két kutyámmal, hol magam. Sajnos a öregebbik kutyámnak már erős a tempó, ezért inkább otthon hagyom, ne fájjon a szíve, hogy mindig lemarad. Itt akad egy tó is, s akörül is gyakran felbukkanok, a tó-körrel könnyű számolni, mert azt egy óra alatt kell megtennem. Az a tervem, hogy a félmaratont nyersen, teljesen amatőr módon teljesítem, előzetes tanácsok nélkül. A kung fu edzések arra is jók voltak, hogy megismertem az aszkéta életformát. Kíváncsi vagyok magamra, ilyen "bumfordi" módon, önfejűen és natúr megoldani a feladatom. Ugyanakkor tisztán látom, hogy a maratonra majd segítséget kell igénybe vennem és tudatosan kell készülni.

- Előfordult már, hogy meg megrogytál futás közben?

- Igen, megesik, hogy én még bírnám, de a betegség miatt hirtelen leesik a cukrom. Bírná a lábam, bírná a szívem, de letilt a szervezet és nem hagy futni. Ilyenkor nem megy tovább, ha megzavarodsz, akkor sem,s ez egy borzasztó lelki állapot. Cserben hagy a tested és nem hajlandó követni az utasításokat. Nagyon érdekes ez az önvédelmi mechanizmus, mert engedi, hogy haza sétáljak, de nem hagyja az ennél erőteljesebb mozgást.

- Ezek szerint ez a szerencsétlenség bármikor utol érhet. Lehet, hogy majd éppen most vasárnap?

- Ez a helyzet azért tervezhető, s a verseny előtt fel fogom magam tölteni, hogy ne essen le a vércukorszintem. A szőlőcukor kisegít a bajból, ilyenkor bele kell ugyan sétálni, ami persze törést okoz, de onnan vissza lehet térni.

- Ha valaki megnézi a honlapodat, szinte kedve támad cukorbetegnek lenni, mert a www.dplusz.com annyira sokoldalúan foglalkozik a témával, hogy ott biztos választ kaphat az olvasó a problémáira.

- Az a baj, hogy a cukorbetegség még mindig feudális szinten van kezelve a fejekben és emiatt sajnos maguk a betegek is leértékelik magukat. Létezik egy ilyen biztonsági csap, miszerint az a jobb, ha a sportról inkább leveszik a cukrosokat, mert abból nem lehet baj, ahelyett, hogy arra tanítanák őket, hogy élhetnek hiánytalan életet, épp a sport révén. Azoknak szeretnék segíteni, akik motiváltak önmagukkal szemben és motiválnak másokat is, hogy megértsék, a cukorbetegséggel is lehet teljes életet élni. Mindenféle szövődmények nélkül is lehet ezt jól csinálni. Viszont a betegség lelki részét nem gondozza senki, s ezt én tapasztalatból tudom, átéltem 9 éves koromban. Ennek a helyzetnek olyan lelki szövődményei alakulhatnak ki, mint a testiek és ezzel nem foglalkozik senki. Közel 1 millió cukorbeteg van az országban és jut rájuk 400 szakorvos. Mire elég? Mindig azt szoktam mondani, hogy klinikai körülmények között nagyon jól beállítja a cukrunkat az orvos, de nincs mellettünk, amikor vizsgázunk, amikor stressz ér, amikor edzünk, amikor szerelmesek vagyunk, amikor tépi a gyerekünk az idegrendszerünket. Ezért saját magunknak kell válaszolnunk a kérdéseinkre és ezért jött létre a dplusz.com, hogy mindig kéznél legyen.

- Milyen filozófia húzódik meg a sok sok kilométered mögött?

- A futást én terápiás céllal is használom, sőt ajánlgatni is szoktam annak, aki stresszes, vagy családi problémája, szerelmi bánata vagy bármilyen lelki gond gyötri, elmegy futni és egy félóra, óra múlva úgy fog megérkezni, hogy nagyságrendekkel jobb állapotban lesz, mint ahogy elindult. Ezért szavatolok! A vicc az, hogy én nem a futás miatt szorulok lelki támaszra, hanem épp a futás adja meg a lelki támaszt!

(Dobor D)