|
A Vasember boldog ember
Maratonfutásnak indult, Ironman lett belőle...
Elhatározás
2013-ra terveztem valami nagy dolgot véghezvinni, mondjuk, hogy végre lefutom a maratont (ezidáig csak a félmaratonig jutottam el). Aztán egy beszélgetés alkalmával Szabi (raftingos csapattársam) azzal állt elő, hogy Ő bizony idén Ironmant akar csinálni. Fogadása van rá, hogy még a 3X elhagyása előtt vassá válik.
De basszus... miért most, miért nem jövőre? Ha Szabi most megy, akkor nekem is most kell... de 3800 méter úszás??? Mert a 180 kilométer bringa még csak hagyján... De utána a maratoni 42 km futás???
Szabi nem az az ember, aki bevállalna olyat, amit ne tudna aztán - egyik kedvenc szavával élve - abszolválni és bringában és futásban is jobbakat teljesítettem nála a közös edzéseken, úgyhogy amint megnyílt a nevezés tél végén, nyomtam én is egy klikket a Nagyatád ExtremeMan hosszútávú triatlon OB-ra.
Előzmények, hajnali ébredéssel
Éppen idén hagytam fel a megfeszített csapatsporttal (rafting), mert egyre nehezebb volt az életemet összeszervezni hat másik srácéval, úgyhogy amúgy is kellett valami egyéni mozgásfajta. A felkészülésemben további kihívást jelentett az is, hogy az edzések nem mehettek a családdal együtt töltött idők rovására, ami zömmel hajnali ébredéseket és munkaidő előtti uszodalátogatásokat, sötétben futásokat jelentett. Tavaly költöztünk óbudáról külvárosi kecóba, így a bringás alapozás is meg volt oldva a munkába járással (napi 2x20-25km). Az alapelvem az volt, hogy mind a három mozgásnemet úgy építsem be a mindennapokba, hogy azok olyan természetesek legyenek számomra, mint a lélegzés, vagy a fogmosás.
Mindeközben Szabi leigazolt egy triatlon egyesülethez, mert Neki hozzám képest szinte a nulláról kellett felépíteni a kerékpáros- és futó karrierjét. Én mindig sokat jártam futóversenyekre és montimaratonokra, úgyhogy ezen a téren több rutinom volt, de azért nekem is volt még mit tanulnom.
Tovább a teljes beszámolóhoz a Mozgásvilágra