Orbán Csaba teljesen felépült, és készül a következő ultramaratonira

Orbán Csaba (vagy aki úgy ismeri: Ezüsthegyi Kabóca) egy hónappal az UltraBalaton után már teljesen felépült sérüléséből, és készül a következő ultramaratonira. A fantasztikus sportember látássérült futóként világszenzációt hajtott végre a 212 km-es táv teljesítésével, és még ki tudja, mire képes! Tervei mindenesetre vannak.

- Június 2-án volt a verseny, amely után egy hónapos kihagyásra számítottál. Mennyit pihentél az edzések újrakezdése előtt?

- Két hetet hagytam ki, utána elkezdtem mozogni, egy hete futok is, igaz, egyelőre nem túl intenzíven, ez még a felhozó szakasz.

- Mi történt a lábaddal az UltraBalatonon?

- A bal lábamban meghúzódott egy izom, ezért ráterheltem a jobb lábamra. A nagyobb terhelés miatt egy idő után a jobb lábam is elkezdett fájni, akkor visszaterheltem a balra, a végén pedig már mindkét lábam annyira fájt, hogy csak bevánszorogtam a célba, de megcsináltam, és ez a lényeg!

- Menet közben hányszor jutott eszedbe, hogy soha többet nem futsz?

- Nagyon sokszor, de ez teljesen normális, mindig így van. Többször gondoltam arra, hogy a 212 km helyett 212 méteres futásra kellett volna neveznem, és akkor hamar letudnám az egészet. A célba érkezés viszont csodálatos,felemelő érzés, amikor tudatosul az emberben, hogy megcsinálta, amiért szenvedett. Akkor elfelejtesz minden fájdalmat.

- Három hét múlva kezdődik Lyonban a világbajnokság, hogy halad a felkészülés a maratoni távra?

- Nem indulok a vb-n, most ultramaratoni versenyekre készülök. Lyonban nagy lesz a meleg és a páratartalom, edzőmmel, Lőrincz Olivérrel megbeszéltük, hogy egyelőre a hosszabb távokra koncentrálunk.

- Várhatóan 2016-ban a riói paralimpián is hőségben, magas páratartalom mellett rendezik a maratoni versenyt.

- Ez így van, mi viszont edzőmmel úgy látjuk, hogy egyelőre a hosszabb távokra, 6 órás, 12 órás versenyekre érdemes koncentrálnunk. Érdekes módon akkor megy jobban a maratoni, ha a hosszabb versenyekre készülök. Készítettünk egy négyéves felkészülési tervet, a riói paralimpiára később kezdünk el célzottan készülni.

- Londonban az utolsó nap versenyeztél, így lesz ez 2016-ban is, előny vagy hátrány a végén sorra kerülni?

- Is-is. Londonban nagyon rossz volt, hogy míg a többiek mentek ki a városba megünnepelni a jó eredményeket, nekem korán le kellett feküdnöm aludni, hiszen hajnalban keltem a reggeli rajt miatt. Rióban viszont nekem sokkal több időm lesz az akklimatizációra, ami mindenképpen előnyt jelent, és az is igaz, hogy mivel az utolsó napon ez az egyetlen verseny, sokkal nagyobb figyelmet kap, mintha egy átlagos versenynapon rendeznék. Persze Rióról most csak feltételes módban lehet beszélni, hiszen még nincs kvótám, de természetesen abból indulunk ki, hogy sikerül megszerezni.

- Az UltraBalaton teljesítése viszont tény. A 212 km még a hosszú távú versenyek között is az extrém kategóriába tartozik. Jövőre is elindulsz?

- Természetesen nem hagyom ki. Rengeteget tanultam idén nyáron, az első UltraBalatonon az volt a nagy szó, hogy megcsináltam, jövőre már azért indulok el, hogy jó időeredményt érjek el. Tudom, hogy mit kell másképp csinálni ennek a célnak az eléréséért. Rió: utolsó nap lesz a versenyem, lesz idő akklimatizálódni bal lábamban valami meghúzódhatott, ráterheltem a jobb lábamra, az is fájt, jövőre visszamegyek a jobb eredményért

(Forrás: Bernau Péter, MOB.hu)