|
Lőw András interjú
Simonyi Balázs Lőw Andrással, a Spar Budapest Maraton egyik iramfutójával készített interjút pont jókor. Beköszöntött a havas időszak, kell a motiváció?
Lőw András sokat megélt, tapasztalt magyar amatőr ultrafutó. Rendszeres iramfutó a Budapest Maratonon, hatszor ment végig 212 km-es magyar tókerülésen, az UltraBalatonon (UB), de minden őrültségben benne van: hat nap alatt 250 km-t futott a Szaharában (Marathon des Sables), versenyzett a teljesíthetetlennek tartott Barkley Marathonon is. Ő az a törzsvendég, aki 15 alkalommal is célba ért a világ talán legdurvább és egyben legklasszikusabb versenyén, a 246 km-es Spartathlonon. Beszélgetés az ultrafutás titkáról, az emberfeletti távok kihívásáról, és az önszívatás öröméről.
hvg.hu: Hogy magyaráznád el az ultrafutást egy laikusnak?
Lőw András: Nem gondolom, hogy mindenkinek futnia kéne. De kell egy hobbi, mint nekem a futás. Amikor a Pázmányon tanítottam, gyakran mentem futva Piliscsabára vagy vissza (30km). Van olyan, hogy 2-3 hónapig egyáltalán nem futok, nincs erőm vagy időm. Maratonistának öreg lennék már. Az időeredmény kevésbé izgat, nem teszek érte, nincsenek vérmes reményeim. Az ultrázás - ami leginkább 40 év fölött kezdődik - pedig passzol hozzám. Rendes önismerettel rendelkező átlagemberek is simán teljesítenek egy ultrát: tudnia kell, mire van szüksége, mit akar csinálni, és képes-e mentálisan kibírni.
A teljes interjúért kattints a hvg.hu-ra.