A debreceni Nagyerdő és a Balaton Szupermaraton

A debreceni Nagyerdőben készül a 4. BSI Balaton és FélBalaton Szupermaratonra Nagy Sándor, aki szerint az idénynyitó futóesemény azért nagyszerű, mert négy napon keresztül együtt futhat és bulizhat a barátokkal.

- Harmadik alkalommal állsz majd rajthoz a balatoni idénynyitón. Mi a legkedvesebb emléked az előző évekből?

- Maga a verseny hatalmas élmény, hiszen négy napon keresztül együtt lehetek a barátokkal, akikkel reggelente szalonnázgatunk, majd futunk egy jó nagyot, hogy este együtt sörözhessünk. A legkedvesebb emlék 2009-re nyúlik vissza. Egy félmaraton előtt voltam, és a rajtnál kifejezetten kellemes idő fogadott, majdnem sütött a nap, neki is vágtunk a távnak, azonban hirtelen egy fekete felhő tornyosult fölénk, a hőmérséklet jó tíz fokot esett, és szakadó hóesésben kellett megtennem az utolsó 4-5 kilométert. Rövidgatyában futottam a szakadó hóban! Óriási élmény volt. A célig úgy elmerevedett a kezem, hogy az első sör ki is esett belőle. Természetesen fel sem vettük az egészet, másnap újult erővel vágtunk neki a versenynek.

- Említetted a közös reggeliket és sörözéseket. Kikkel vágsz neki évről évre a Balaton és FélBalaton Szupermaratonnak?

- Egy négyfős baráti társaság nevezett első alkalommal, de már tavaly csatlakozott hozzánk egy ötödik futótárs. Karcsi barátommal jól összeszokott párost alkotunk, a többiek pedig egyéiben fogják teljesíteni a távot. Számomra azért különleges minden ilyen megmérettetés, mert azt érezhetem, hogy még 52 évesen is olyan egészségi állapotban vagyok, ami megengedheti a sportolást.

- Gyermekkorod óta szerves része életednek a sport?

- Általános iskolás koromban kezdtem el kézilabdázni, és jó húsz éven át játszottam. Az edzőnk egészen kicsiként egy másik faluig futtatott minket minden alkalommal, így hamar életem részévé vált ez a sportág. Próbáltam mindig sportemberként élni, mostanában teniszezem is, de a futás örök. Hiszen bárhol vagyok a világban, a futócipőm mindig nálam van, és csak futva ismerheti meg igazán a környékét az ember.

- Ez esetben a felkészüléssel sem lehet probléma.

- Véleményem szerint a legrosszabbul felkészült versenyzők egyike lehetek. Elég hektikusan járok futni, van olyan hét, amikor csak egyszer, de háromnál több alkalommal sosem sikerül. Esténként a Nagyerdőt veszem célba már harminc éve, így rengeteg ismerős arc jön szembe az edzéseken. Azonban leginkább egyedül szeretek futni. Hatalmas szabadságot jelent számomra, felszabadulást a munkától és egyfajta eltávolodást a világ zajaitól. Azért is imádom Nagyerdőt, mert a természet minden évszakban megajándékoz a szépségével. A múlt héten például teljes holdvilágnál egy vaddisznókondába futottam bele. Lélegzetelállító volt.