Akik futással erősítik a kapcsolatukat

Makai Viki (30) és Laci (36) házas- és futótársak, hatodik éve a BSI törzsfutói, eddig 48 futóeseményünkön indultak közösen.

Párbeszédes formában olvashatjátok, mit gondolnak a futásról, a közös edzésről és versenyzésről - ahogy ők fogalmaztak, azért így, mert nincs mindenről "egyhangúan kiforrott véleményük".

Viki első maratonjaViki: Makai Laci és Viki vagyunk, házasság tekintetében 8 évesek, futás tekintetében 6. Közös sportként kaptuk "ajándékba" a futást. Eleinte 2-3 kilométerekkel vívtunk minden erőt megkívánó csatát, ma - Isten kegyelméből - Laci 48 órás versenyre, én pedig az Ultrabalatonra (212 km) készülök egyéniben. Elismert sikerrel vagyunk túl 12 órás versenyen, két Balaton Szupermaratonon és néhány jeles terep ultrafutáson.
Laci: Olcsó, közösen űzhető, időtakarékos sportot kerestünk a kezdetek kezdetén, 2005-ben, házasságkötésünk után.
V: Ma már, mikor kettőnk éves kilométereinek száma közelíti a 10.000 km-t, mondhatom, hogy nem épp erre gondoltunk. :-)
L: A mi családunkban fontos szerepet töltött be a sport, édesanyámtól kezdve a nővéremig mindenki, sőt még a szomszéd néni is, rendszeres látogatói a BSI versenyeinek, így rám is ragadt a jó példa!
V: Laci családjának légköre hatott rám is. Sosem szerettem a futást, nem is tanítottak meg se arra, hogy mi benne az öröm, se arra, hogyan fussak, hogy jól essen. Csak elkezdtem, mert láttam, hogy ők mindig csinálják, méghozzá örömmel. Akkoriban sokat fájt a térdem, így félig dacból, félig fogadalomból döntöttem úgy, addig futok, míg nem fáj. Ez volt az első "futós évem", mikor még a félmaratoninál sem volt vele problémám - ahogy azóta sem -, de itt megtorpantunk...
L: Abban az évben könnyes szemmel integettük el a maratoni mezőnyt, és tettünk fogadalmat, hogy a következő évben mi is ott állunk a majd a rajtoló tömeg részeként! Így is lett!
V: Közös edzések? :-) Egy történettel jellemezném, melyikünknek mit jelent a futás: Az említett "első futóévünkben" az éjszakai futás rajtjánál álltunk. Ábrándoztam, milyen romantikus lesz a kivilágított városban kellemes nyárestén kocogni a Kedvessel. De mikor ellőtték a rajtot, arra eszméltem, hogy Laci stopperórája pittyent egyet és úgy elhúzott mellőlem, hogy a nyomába sem értem.
L: Számomra a verseny azt jelenti, hogy a legjobb eredményt érjem el az adott távon, nem másokkal versenyzek, hanem saját fizikai és lelki korlátaimmal. Akkoriban még fiatalos lendület vitt előre, ma már inkább megfontoltabban próbálom legyűrni az egyre hosszabb távokat. Nem elég fizikailag felkészülni, fejben is erősnek kell lenni! Mostanában a közös futások alkalmával ezt gyakorlom, mert így egymásra figyelve messzebb jutunk.


Laci legutóbbi maratonjaV: Ez egy nagyon fontos közös pontja a futásunknak és a kapcsolatunknak is. Fejben döntünk arról, hogy mit várunk egy közös edzéstől, és hogy kinek mit kell ehhez hozzáadnia. Állhatatosnak és hosszútűrőnek is kell lenni, ugyanakkor bármelyik pillanatban tudni "elengedni" a kitűzött célt, ha a helyzet megkívánja. Így tudunk magunk számára és egymás számára is örömet adóan együtt teljesíteni. Ez a házasságunk "védelmét" is szolgálja. Sok együtt töltött idő, nehéz próbák között, ahol nem csak a körülményen kell úrrá lenni, hanem magunkon is. Szóval vékony jég a 70. együtt megtett kilométer után szembesülni azzal, hogy fél órája elhagytuk azt a frissítőt, ahol az összes meleg futóruhánk és fejlámpánk le van adva, ami szükséges lenne a maradék, majdnem félmaratoni távhoz. Nehéz ilyenkor problémamegoldónak, sőt, jó feleségnek lenni! De ha sikerül, akkor egy olyan élmény birtokosai leszünk, ami mások számára elmondhatatlan és egy életre erősíti a kapcsolatunkat.
L: Az elmúlt évben majdnem minden hétvégét futóversenyeken töltöttük, idén szeretnénk csak a hosszú- és ultratávú versenyekre nevezni és több időt fektetni edzésekre! Futó múltunkban meghatározó szerepet töltött be a BSI, hiszen majdnem minden versenyén ott voltunk az elmúlt 6 évben, továbbá nekik/nektek köszönhetjük, hogy az ultrafutással is megismerkedhettünk, mert a Balaton Szupermaratonnal egy olyan ajtó nyílt meg, amely sokáig hiányzott a magyar amatőr futás palettájáról!
V: Átlagos "tesiből 5-ös" emberek vagyunk, heti 40 órás munkarenddel, egymástól eltérő időbeosztásban. Időspórolásból jórészt munkába is futva megyünk. Ez sok szervezést igényel, de dinamikát is ad a kapcsolatunknak. Nincs lehetőségünk "mennyiségi időt" tölteni egymással, így igyekszünk "minőségit". Élménycsináló alkalmak a közös futásaink, amiért nagyon hálásak vagyunk annak, aki minderre elhívott, elkészítette számunkra és el is végezte bennünk. Nap, mint nap átélve és meggyőződve róla, hogy "Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít." (Filippi levél 4:13)