Kenyai meglepetés a Hong Kong Maratonon

Pályacsúccsal nyert Hong Kongban a kenyai Janet Rono, aki nem meghívásra érkezett, hanem saját költségén vett részt a versenyen. A férfiaknál a szintén kenyai Nelson Rotich győzött.

Megjavította a Standard Chartered Hong Kong Maraton női pályacsúcsát Janet Rono. 2.33.42-es idejével a kirgiz Irina Bogacheva 2001-es idejénél futott jobbat az esős pályán, igaz, csak egyetlen másodperccel. A 22 éves kenyai atléta számára megtérült, hogy saját költségén utazott a verseny helyszínére, úgy nevezett, mint bárki a mezőnyből, és a padlón aludt a maraton előtt.
A hölgyeknél a marokkói veterán, Samira Raif lett a második 2.33.51-gyel, a harmadik helyet pedig az etióp Bifa Yeshinabet Tadesse szerezte meg 2.34.14-es idővel.
Manapság már annyi jó kenyai futó van, hogy még a világszerte szervezett több száz maraton esetében is nehezen kapnak meghívást a 2:15-ös idővel futó kelet-afrikai férfiak vagy a 2:35-ös idővel futó nők (Rono előző legjobbja 2.37.08 volt). Egyre többen becsülik fel az esélyeiket kevésbé ismert versenyeket, főleg a Távol-Keleten, és saját költségükön indulnak.

Ronohoz hasonló körülmények között, szintén önköltségen indult a kenyai Julius Maisei a férfiak mezőnyében. Bár utolérte az utolsó két kilométeren a mezőnyt vezető szintén kenyai Nelson Rotich-ot, a legjobbja sem volt elég, hogy legyőzze a honfitársa 2.16.00-ás idejét. Végül 2.16.06-tal második lett. Harmadikként az etióp Tesfaye Girma Bekele ért célba 2.16.31-es idővel.

A szervezők egyetértenek azzal, hogy ha iramfutókat alkalmaznának, akkor valószínűleg gyorsabb lenne a verseny, és Rotich is ezen a véleményen van: "Igen, lehetne 2:12-es vagy akár 2:10-es is a legjobb idő (jelenleg 2.13.09, még 1998-ból), de még a nagy versenyek, mint pl. a Boston Maraton is megpróbálkoztak az iramfutók elhagyásával. De ez a pálya nagyon kemény, a legkeményebb maratoni pálya, ahol valaha jártam (14 verseny közül), és ma még csúszós is volt. Ráadásul azért is lassú volt, mert mindenki a másikat figyelte - mind a biztonságra játszottunk, az útviszonyok miatt. A mezőny még 37 kilométer után is együtt volt, de néhányszor megpróbáltam elszakadni, és láttam, hogy senki sem követ, így jó esélyt láttam arra, hogy nyerhetek."
Rotich azt is mondta, hogy az első helyért járó pénznyereményéből juttatni fog a kevésbé szerencsés edzőtársainak, hogy "házat bérelhessenek, amikor eljönnek velünk edzeni, és ételt vehessenek."

Forrás: www.globerunner.org