Asztalos Andrásné budapesti félmaratonjai

Futó- és úszófelszerelésem mindig ott van a kocsim csomagtartójában - utalt a sport szeretetére Asztalos Andrásné Marcsi. A Budapest XV. kerületében élő futó 50 évesen határozta el, hogy valamikor átússza a Balatont és lefutja a maratont. Szeptemberben indul a Nike Budapest Nemzetközi Félmaratonon is, amelynek beharangozó interjúit a vele készült beszélgetéssel kezdjük.

- 2000-ben teljesítetted első félmaratonod Budapesten. Mennyire él még élénken benned ez az élmény?

- Mai napig meghatározó ez az emlék, hiszen egyfajta lendületet adott a folytatáshoz. Azóta minden évben neveztem, és le is futottam ezt a távot a fővárosban. Sok idő távlatában a legkedvesebb pillanat az volt, mikor a gyermekeimet megpillantottam az Árpád hídnál: hihetetlenül jól esett, hogy kijöttek értem. 40 éves elmúlta már akkor, ezért nem az időt néztem, csak arra koncentráltam, sikerüljön! Nem haltam bele, nem lettem utána rosszul, így összességében azt mondhatom, hogy jól sikerült a bemutatkozás, és ha azt is figyelembe veszem, hogy előtte versenyen 8 kilométert futottam csak, akkor igazán büszke is lehetek magamra.

- Milyen edzésterv alapján készülsz az őszi megmérettetésre?

- Alapvetően magamnak írom elő, hogy mennyire kellene teljesítenem, és a hónap végén pedig kiszámolom: mennyivel is maradtam el a szükséges kilométerektől. Mindent megteszek azért, hogy amennyiben módom nyílik rá, akkor tudjak edzeni. A kocsim csomagtartójában mindig ott lapul a futó- és az úszófelszerelésem. Erre még akkor szoktam rá, mikor gyermekeimet sok-sok évvel ezelőtt hajnalban vittem az edzésekre. Miután hazamenni nem volt értelme, ezért ott unatkoztam egy ideig, mígnem az egyik edző megengedte, hogy fussak a Honvéd pályáján. Azóta ezt szem előtt tartva, mindig úgy készülök, hogy ne rajtam múljon egy edzés. Nap közben, ha tehetem, akkor a Margitszigeten futok néhány kört, hétvégén pedig Kiss János József barátommal szoktunk rendszeresen a Normafánál edzeni.

- Mi alapján esett a választás a Normafára?

- Véleményem szerint rendkívül jól megalapozza az ember erőnlétét egy hegyi futás. Például a Nike Budapest Félmaratonon a 18. kilométernél található felüljáró felér egy kisebb heggyel. Az ilyen kihívásokra pedig fel kell készülni, hogy 55 évesen is bírjam az iramot. Most ősszel is jól kell tartanom magam, hiszen minden budapesti félmaraton után egy volt kollégámmal meg szoktam vitatni az elmúlt egy év eseményeit. Ahhoz pedig az kell, hogy ne legyek rosszul a 21 kilométer után.

- Mi lesz a következő kihívás?

- 50 évesen úgy döntöttem, hogy - a rím kedvéért - átúszom a Balatont és lefutom a maratont. Az előbbit már teljesítettem, jelenleg készülök a másik felére. Erre akkor lesz esély, ha egy félmaraton után úgy érek célba, hogy "de futnék még egy keveset". Talán éppen idén fogom először ezt érezni...