24óra bringa - élménybeszámoló a LÁSS! szemszögéből

Az 12/24óra bringa eseményünk remek alkalmat szolgáltatott arra, hogy az idei jótékonysági nevezési díjakból megvásárolt tandem bringákat átadjuk a LÁSS egyesület látássérült sportolóinak, akik örömmel vettek részt a kétnapos rendezvényen. Egy résztvevőtől és egy szurkolótól kaptuk a két élménybeszámolót, amit most megosztunk veletek.

Az első levél, kvázi a pályáról, Bátri Zsófia írta nekünk...

Hétvégén rendezték meg a 24 órás bringaversenyt Kiskunlacházán, ami tavaly olyan jó hangulatúra sikerült, hogy idén sem hagyhattuk ki. Márcsak azért sem, mert előre bejelentett, de azért meglepi ajándék várt minket a BSI jóvoltából, nem is egy, hanem rögtön 5. Az év során befolyt nevezési díj "jótékony" részéből kaptunk 5 tandem kerékpárt. Azt hiszem nem kell ecsetelnem, mekkora ajándék ez a LÁSS-nak, de azért kicsit részletezem...

Évente több bringás megmozdulást szervezünk, idén 6 párossal komoly távokra is beneveztünk és mondhatni kvázi kemények voltunk, mindazonáltal a kirándulások nagy részénél elég problémás megoldani, hogy legyen elég tandem és egy fagyi is beleférjen a buli végén a büdzsébe... Mostantól pedig minimum 10 ember életét könnyíti meg a sok szuper túra-bringa, amik kényelmesek, tetszetősek és strapabíróak, teszteltük... Szóval kedves BSI, a Jó Isten tartsa meg remek szokásukat! Köszönjük!

Az, hogy ki hogy él meg közülünk egy versenyt, eléggé különbözik. Többségünk a mozgás öröméért és/vagy buliból indul kisebb-nagyobb távokon, vannak viszont jó értelemben vett fanatikusok, akik a komoly kihívásokat kedvelik és akikre a LÁSS nagyon büszke!

Kiskunlacházán ezt a kategóriát Penczner Krisztián és Balogh Zsolti képviselték a leginkább. A mindig farmernaciban tekerő Krisztiánban idén sem kellett csalódnunk, defekt, eső, szél és hideg ellenére végigtolta a 12 órát. 168 km-t tekert, le a kalappal előtte, sosem adja fel! Zsoltiék pedig elképesztő 420 km-es teljesítményükkel a 3-4 fős váltóban induló legjobb csapatnál is többet tekerve diadalmaskodtak a páros kategóriában. Baromi tehetségesek, kitartóak, egyszóval brávo brávo!

Említést érdemel még a Paradicsom Egyesület tandem csapata győriekkel megerősítve, akik csak egy hajszállal(khm khm) előttünk végeztek a versenyben, de nem haragszunk, jön még kutyára dér és köszi Csabesz a fincsi lélekmelengetőt...

És a LÁSS 8 fős csapata, na hát az a legjobbak legjobbika volt, kétség nem fér hozzá. Hajducsek Judit most debütált a tandemen, nem is akárhogy, az utolsókat is kihajtotta Riczu Tomiból, köszönjük Judit ;)!! Nem kevésbé hajcsár módon törte be Svéd Gabó Dávidot, a fiúk rendszeresen bolyokhoz csapódtak, szuper időket mentek és még rettentően élvezték is... :)

Kun Rea és én már összeszokott párosként róttuk a köröket, jókat csacsogtunk és amikor elkezdett úgy istenesen fújni a szél, na akkor kezdtem igazán a tavalyi versenyre emlékezni és elgondolkodni, mit is keresek itt?? Időnként elhúzott mellettünk egy ismeretlen szóló bringás azt kiabálva, hogy a "tandem a király"!!! Hittünk neki, meggyőzött...

A verseny 2 meglepetés sztárja pedig egyértelműen Szabó István (Sityu) és Szeli Emília. Hihetetlen milyen jól, erősen tekertek, vitték a csapatot a vállukon és bevállalták az utolsó 2 kört átázva vizes ruhában, amiért jár nekik minimum egy Arany Dinnye (a málna már foglalt...).

Nekem nagy szerencsém volt, mert vittünk sátrat és a verseny vége felé oda húzódtam be, de a többiek mind a szabadban hevertek és próbáltak minél szorosabban összebújni, hogy ne fázzanak. Ezúton reméljük új barátságok is szövődtek, így lesz némi haszon a hideg nedves izéből, amit jóindulattal is nehéz időnek nevezni...

Ja és köszönjük a remek szurkolói csapatnak a támogatást!!!

Száz szónak is egy a vége, egy klassz hétvégénk volt, jó hogy vannak ilyen versenyek, remélem, teljesítette mindenki, amit elvárt magától, és azért csak összegyűlt egy 20 fős társaság, ami szuper és zajos és vicces. Jövőre még többen ugyanitt, akkor már illene viszont minimum szalonnát sütni...

És egy szurkolói beszámoló Németh Orsolyától:

A LÁSS idén másodszor képviseltette magát a BSI által szervezett 24 Óra Bringa elnevezésű rendezvényen. A címmel ellentétben - szerencsére - nem csak 24 órás versenyre lehetett nevezni, hanem 12-esre is, valljuk be, ez azért közelebb áll egy átlagember teljesítőképességéhez, bár még egy ilyen próba is komoly kihívást jelent.

Én is másodszor voltam kint az eseményen, de nem mint bringás, hanem mint segítő és szurkoló. Tavaly már megtapasztaltam, milyen jó a szervezés és milyen kiváló a hangulat, úgyhogy idén se volt kérdés, hogy ott leszek-e. Pontosabban a kérdés az volt, hogy a bringa mellé beférek-e még az autóba. Végül sikerült.

A LÁSS idén egy 4 tandemből álló, 8 fős váltóval indult a megmérettetésen. Mindannyian a verseny előtt átadott új tandem kerékpárokon tekertek, amit ezúton is szeretnénk megköszönni a BSI-nek! Hozzájuk csatlakozott a LÁSS Páros nevű váltó, akik hárman párban teljesítették a 12 órát nagyon szép eredménnyel. De róluk majd még később részletesen.

Szombat reggelre már nyilvánvaló volt, hogy eső nélkül nem ússzuk meg, sőt, némi felhőszakadás is be volt ígérve, szerencsére végül ezt a programelemet törölték az égiek! Az előrejelzés azonban senkit nem tántorított el, még engem sem.

A tavalyi 14 órához képest idén egy órával később, 15 órakor rajtolt a mezőny, együtt a 12 és 24 órára nevezettek, egyéniben, párosban és csapatban. A LÁSS II. csapat és a LÁSS Páros váltó mellett ismét rajthoz állt egyéniben Penczner Krisztián is, és a Paradicsom Klub színeiben is indult egy három párosból álló tandemes váltó, Titusz pedig saját csapattal érkezett, szóval volt kiknek szurkolni.

Az érkezésünk nem volt zökkenőmentes, de aztán mégis sikerült elkapni a rajtot, nem is rosszul, a Láss Páros szólóbringás fele mindjárt a tavalyi körrekord megdöntésével kezdte a versenyt.

Ahogy már említettem, a Láss Páros egy igazi furcsa pár volt, hiszen hárman alkották. Balogh Zsolt országúti tandemmel vágott neki a versenynek, pilótája Kőrösi Gábor volt, akivel már április óta hetente többször edzenek együtt és az ősz folyamán nemzetközi tandem versenyekre is készülnek. A váltó másik fele Takács Tamás (Tufi) volt, aki szóló bringával rótta a köröket nem is akármilyen időkkel.

Miközben a váltók első emberei a verseny első köreit küzdötték le, a LÁSS teljes csapata tábort vert egy füves területen, közvetlenül a pálya szélén, ahol még a speakert is hallhattuk és a pálya történéseiből is érzékelhettünk valamennyit, mindenki képességei szerint. Az esőre való tekintettel a szervezők idén biztosítottak sátrakat is az ún. boxutcában, így aztán egy ilyen alkalmatosságot osztottunk meg egy másik csapattal. Szükség bizony lett rá.

Az időjárás eleinte gyakorlatilag semmiben nem különbözött a tavalyitól, csak talán annyira nem volt meleg. Szerencsére a Nap nem sütött, mivel a beton placcon kijelölt, árnyékmentes pályán ez igencsak kellemetlen lett volna, és egy darabig az eső is megkegyelmezett nekünk. Aztán, úgy kora este elkezdődött az a játék, hogy pár percre el-eleredt az égi áldás, először csak azért, hogy kicsit ránk ijesszen, aztán ezek az eleredések egyre hosszabbak lettek és egyre sűrűbben következtek be. Ennek ellenére kb. hajnali kettőig nagyobb gondot nem okozott a zápor.

Csapataink folyamatosan köröztek, a Láss Páros mindvégig az élmezőnnyel haladt, bár néhány defekt bele akart rondítani a történetbe, mégis néhány óra alatt két környi előnyre tettek szert. Kitűnő alkalom volt ez a verseny a BSI által a LÁSS-nak adományozott tandemek tesztelésére is, úgy tűnt, a szerkezetek bírják a strapát.

Teltek az órák, lassan beköszöntött az este. A bringákra felszerelték és felkapcsolták a világítást, ez ugyanis kötelező volt. Az este beköszöntével megjelentek a szúnyogok is, akikkel az éppen pihenőjüket töltő versenyzőknek ugyancsak meggyűlt a bajuk. Szerencsére aztán, mire teljesen besötétedett, nyugovóra tértek, úgy tűnik, jóllaktak, vagy csak előbb feladták, mint mi.

A Láss Páros váltó tagjai kb. másfél óránként váltották egymást a pályán, és késő estére már stabil 3 körrel, azaz 21 kilométerrel vezettek a versenytársaik előtt. Az esemény weboldalán óránként megjelentek az aktuális részeredmények, akinek volt okostelefonja és mobilinternete, mindenről egész hamar értesülhetett. A neheze viszont még csak most következett.

Éjfél tájban már mindenki látványosan lassult, a sátorban pedig megkezdődött az átrendeződés: az üldögélő embereket egyre inkább fekvők váltották fel, már amennyire a mindenfelé széthagyott cuccok és a menetrend szerint érkező esőhullámok engedték.

Éjfélre a Láss Páros már túl volt a 45. megtett körön, vagyis addigra már több mint 315 km-t teljesítettek. A szél egyre erősebben fújt, sőt irányt is változtatott, hajnali 2 körül pedig komolyan rákezdett az eső is. A 12 órás verseny teljesítői számára az utolsó fél óra volt az igazi próbatétel, a 24 órásoknak valószínűleg még csak ezután jött a java, valahogy nem irigyeltük őket.

Az utolsó köröket a szakadó esőben a sátorba behúzódva izgultuk végig. Zsolt és Gábor, illetve Emília és Sityu az utolsó percig példásan küzdött, ennek pedig az volt az ára, hogy átázva és átfázva tértek vissza a bázisra. Bár 3 óra előtt pár perccel kiállhattak volna, mindkét páros megkezdte az utolsó kört, nekünk fogalmunk nem volt, mi motiválja még őket. Ekkor már szinte biztosak lehettünk abban, hogy a Láss Páros győzött a saját kategóriájában, csak az volt a kérdés, pontosan hány kört teljesítettek. A Láss II. csapata végül 44 kört tett meg, vagyis átlagosan mindenki kb. 77 km-t tekert, ami mindenképpen szép teljesítmény. A Láss Párost hamarosan az eredményhirdetésre szólították, előtte azonban nem ártott száraz ruhát húzni.

A Láss Páros kategóriájában, vagyis a 12 órás páros váltóban az első helyet szerezte meg, 5 körrel, azaz 35 km-rel megelőzve a második helyezettet. A srácok összesen kerek 60 kört, vagyis 420 km-t teljesítettek, ezzel még a 3-4 fős férfi váltó legjobbjainak is adtak egy kört. Én végig izgultam értük és igazán büszke voltam és vagyok rájuk, hatalmasat teljesítettek!

Az eredményhirdetés után készült pár interjú a győztesekkel, majd csomagolás, bringapakolás és autóátrendezés, végül negyed ötkor indultunk el haza. Az eső még mindig esett, sokat gondoltam egész úton azokra, akik még a pályán voltak.

Vasárnap délután megnéztük az összesített eredményeket. Ekkor tudtuk csak meg, hogy Krisztián a 12 órás egyéni versenyben 24 kört teljesített, azaz 168 km-t tekert, ehhez ezúton is gratulálok! Az igazán döbbenetes teljesítményt viszont idén is a 24 órás egyéni verseny győztese, Pályi Csaba nyújtotta, aki idén 110 kört, vagyis 770 km-t tett meg, szerintem ez már felfoghatatlan!

Köszönet a BSI szervező csapatának a klassz programért, a LÁSS aktív bringásainak a kitartásért és a jó hangulatért, és mindenkinek, aki, ha nem is a helyszínen, de otthon drukkolt! Jövőre ugyanitt!!!