Jókedvűen célba érni - Farkas Ferenc és a Vivicittá

Farkas Ferenc, aki Budapest XVI. kerületében él, régi futó. A 25. T-Home Vivicittá Városvédő Futásra a Balaton Szupermaratonnal alapozott.

- Melyik távot futod a Vivicittán?

- A 12 kilométereset tervezem. Ez azt jelenti, hogy körülbelül a 6. kilométernél bánom meg, hogy ezt a távot választottam és nem a gyaloglást, vagy a sörözést valamelyik sátorban.

- Mit szeretsz a Vivicittákban? Mi vonz, hogy évről évre ott legyél ezen az eseményen?

- Az első futóélményem 1999-ben a Vivicitta teljesítése volt - azóta minden évben rajthoz álltam. Mivel ez a verseny volt életem első utcai kocogása, ez olyan számomra, mint az első szerelem. Ez az a távolság, amire egy egészséges, 10-75 éves ember néhány hónap alatt fel tud készülni, így a mezőny rendkívül színes. Élvezem az évről évre egyre nagyobb létszámot, a profi szervezést, a jó hangulatot.

- Van külön edzésterved a 12 kilométerre?

- Gyakorlatilag egész évben edzésben vagyok - leszámítva a maraton utáni egyhónapos pihenést -, így nem kell extra edzésterv ehhez a versenyhez. Az idei Balaton Szupermaratonon párban teljesítettem a távot, a rám jutó 97 kilométer, gondolom, elég edzés volt a Vivicittához is. Tizenegy éve futok rendszeresen, többek között jó néhány maratont szenvedtem már végig. Az edzéseket családi házas környezetben, kis forgalmú utcákon vagy kerékpárúton szoktam teljesíteni, heti 30-60 kilométert, idénytől függően. Ha nagyon zord az időjárás, akkor a futópadot választom. Igazából nem is a célba érkezésekre vagyok büszke, hanem arra, hogy "hatásomra" több barátom, ismerősöm kezdett el kocogni, és azóta is rója a kilométereket. Az igazság persze az, hogy egy jól sikerült verseny után a legjobb dolog a világon beülni közösen egy sörre, és megbeszélni a történteket.

- Mi a fő motivációs tényező a Vivicittával kapcsolatban?

- Nekem a Vivicitta a tavaszt, a megújulást jelenti. Ilyenkor látni először a hölgyeket rövid szoknyában, nadrágban. Nem akarok én senkit rábeszélni a futásra, azt gondolom, mindenkinek megvan a személyiségéhez, testalkatához illő sport. Van, akit a játékszenvedély vezérel, van, akit a verseny, a másik legyőzése, az időeredmény. A hosszútávfutás szerintem annak jó, aki jóban van önmagával. Én nem szoktam zenét hallgatni kocogás közben, hanem megbeszélem magammal az aktualitásokat - így edzés végére számos problémát meg tudok oldani. Aki nem bírja a monotóniát, aki csak társaságban képes sportolni, annak a futás nem a legideálisabb.

- Mi a célod az idei Vivicittán?

- Mint minden versenyen, most is az, hogy célba érjek. Nem bármi áron, hanem jókedvűen, élvezve a célba érkezés eufóriáját. Nem másokkal versenyzek, hanem magammal.