Magyar Regina gyerekkorától jár a Vivicittákra

A Vivicittán mindenkinek ugyanolyan jó a kedve - mondja Magyar Regina. Az érdi lány arra számít, hogy kellemes futásban lesz része a 25. T-Home Vivicittá Városvédő Futáson.

- Mióta indulsz a Vivicittákon?

- 1993-ban - az első Vivicittámon - még gyerekként, édesapámmal indultam, pedig neki biztos fárasztó volt az én akkori tempóm, nekem pedig az volt az addigi leghosszabb távom, így az első ilyen típusú kihívásom. Ezért is nőtt a szívemhez. Tulajdonképpen édesapám hatására lopódzott be a sport a család életébe. Amíg kicsik voltunk, addig a hosszabb távoknál csak szurkolói voltunk a családfőnek, illetve édesanyámmal lelkes résztvevői a futás utáni vidám hangulatú programoknak. Persze akkoriban már önmagában az is különlegesnek számított, hogy bemehettünk a városba. Gyerekként tulajdonképpen még csak a programok, a koncertek jelentették a nagy élményt - és persze az, hogy a táv teljesítése után hősként tekinthettünk apura! Tiniként már nővéreimmel neveztem be, anyu pedig lelkesen támogatott minket, később pedig barátokkal, osztálytársakkal mentem.

- Idén is jönnek családtagjaid a Vivicittára?

- Igen! Rábeszéltem az idősebb nővéremet, és az ő 13 éves lányát is lelkesen győzködöm, hogy nevezzen be.

- Mit szeretsz a legjobban a városvédő futásban?

- A futam előtti nagy levegők, a futás ritmusa, a sportkrém illata, a kihívás, az erőm-gyengeségem meg- és elismerése, a testem és kitartásom határai - ezek mind-mind hozzátartoznak a Vivicittához, és mind-mind jó dolgok. Korábban versenyszerűen sportoltam, így hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik és nem vonz a versennyel járó izgalom - még akkor is, ha tudom, hogy elsőként beérni nem is fogok, és még másodikként sem. Azt várom, hogy a táv lefutása után elégedettséggel és egy újabb kitűzött cél teljesítése utáni felemelő érzéssel a lelkemben és kellemes izomlázzal a combomban indulhassak haza. És persze az is jó, hogy tudom, kellemes futásban lesz részem, különböző emberekkel, akiknek a célja ugyanaz, és a kedvük ugyanolyan jó.

- Mi jelenti számodra a Vivicittá különlegességét?

- A városban futni mindig nagyon különleges: olyan helyeken, ahol egyébként csak az autók közlekednek, ahol a kerekek szaladnak. Tudod, hogy akik körülötted vannak, szeretik a mozgást, a sportot, hogy lehetőséged van a legegészségesebbet, a legjobbat kihozni a testedből, lelkedből.