Elbutulunk ha nem futhatunk?

Ugyan nem futókkal, hanem (futó)egerekkel végezték az alábbi kutatást, de érdekes és részben sokak által megtapasztalt eredményeket hozott.

A kutatást japán és spanyol tudósok végezték, fiatal egerekkel. Az egérkék ketreceiben mókuskereket helyeztek el amit az állatok szabadon használhattak. 12hetes korukig (egérben ez fiatal felnőttkor) így élhettek, majd egy részüket 9 hétre futókerék nélküli ketrecbe helyezték át, a többi tovább hajthatta a kereket. A 9hét lejártával mindkét csoporton különféle viselkedési teszteket végeztek.

Az egyik eredmény talán nem meglepő: a futáshoz korábban hozzászokott, majd attól elszakított egérkék idegesebbek voltak, szorongásos tüneteket mutattak (még a futókereket egyáltalán nem látott, ergo tunya egérkékhez képest is).

Megvizsgálták azonban az egerek agyát is és két jelentős felfedezést is tettek:
A futást folytató egereknél több új agysejt képződött, különösen a hippokampuszban, mely terület a rövid- és hosszútávú memória, valamint a térbeli tájékozódás szempontjából különösen fontos. Embereknél az időskori elbutulás (demencia) egyik első jele a hippokampuszban megfigyelhető agysejt-pusztulás! Ez a megfigyelés tehát azt mutatja, hogy a rendszeres futáshoz korábban hozzászokott egerek agya leépülésnek indult miután megvonták tőlük a "sportjukat". Azért kezdték a kísérletet fiatal egerekkel, hogy a növekedés időszakában - amikor a hippokampusz még képlékeny - végzett nagyobb mennyiségű fizikai aktivitás hatásai minél jobban érvényesülhessenek.

Az előbbinél "durvább" a vizsgálatok azon eredménye, miszerint a futástól megfosztott egerek mentális leépülése nem csupán a "normál", vagyis egy inaktív példánynak megfelelő, szintre történt, hanem még "mélyebbre", ugyanis még az a kevés agysejt közül is amelyek képződtek, sok úgymond fejletlen volt, a normálishoz képest (még az egész életükben inaktív állatokéhoz képest is!)

A kutatás eredményei tehát arra engednek következtetni, hogy a fizikai aktivitás lecsökkenése a hippokampusz funkcióinak romlását vonhatja maga után. A kutatásvezető a Runner's World magazinnak hozzátette, "Ezzel nem a futókat akarjuk megrémiszteni. A mozgás hiánya általános társadalmi probléma és azt mondjuk, hogy ez az agyműködésünkre is rossz hatással van." A kutató szerint az eredményeik alkalmazhatóak a modern emberiségre, hiszen sok olyan helyzet adódik, amely korlátozza a fizikai aktivitásunkat, családi okok, munka, betegség, természeti katasztrófák. Úgy gondolják, a rendszeres testmozgás/futás segíthet kompenzálni a motorizáció okozta inaktivitást és megőrizni a mentális egészségünket.

Forrás: Edzésonline