Nagyváradi Ironman - Dr. Harsányi Zsuzsanna beszámolója

Ez volt a 33. teljesített Ironmanem.
Győzelemmel zártam, így a 10. Ironman győzelmem is volt egyben.

Örültem, hogy itt Nagyváradon ünnepelhettem meg ezt a kerek évfordulót. A verseny fantasztikus légköre az egész hétvégét áthatotta. De haladjunk csak sorba, hiszen ne volt egyszerű eljutni a célvonalig!

Az idei szezon rosszul kezdődött. Az elmúlt két versenyemet le kellett mondanom, betegség miatt. Az elsőt, Triathlon Portocolon-t egy munkahelyi baleset, a másodikat, a Kaposvár 70.3-at influenza miatt. Az edzéseim menete és az eltervezett, felépített versenyeim is borultak. Fontos edzés kilométerek, edzés órák maradtak ki és nehezen tudtam megítélni, hogy a két betegség mennyire vetett vissza.

Nagyváradi Ironman-t azonban már nem akartam lemondani. Régóta terveztük, hogy visszamegyünk Váradra, hiszen 3 éve - akkor féltávon indultam - nagyon jól éreztük magunkat. Itt mindig az az érzése ez embernek, hogy ez a verseny tényleg a versenyzőkért van.

Az influenzám után, ahol 3 napig feküdtem 40 fokos lázzal otthon, egy gyors felkészülési tervet készítettem. Ez amolyan, mentsük a menthetőt Ironman felkészülés volt és irány Nagyvárad.

Az előzmények ellenére jól éreztem magam, bizakodva álltam a rajthoz. Az úszást, a Nagyvárad melletti Száldobágyi tóban kellett teljesíteni, 10 körben. Igen, igen 10!!! körben. Egy 190 m hosszú kifeszített uszodakötél mellett kellett úszni, oda és vissza. A pálya egyszerű volt, hiszen a kötél végig vezetett. Azonban aki jó úszó volt, annak már elég hamar elkezdődött a körözés, kerülgetés. Számolni is kellett a hosszokat, nem lehetett elbambulni, hiszen nem volt aki segítsen. A rendezők megoldották a chipes időmérést vízben, amit még sehol a világon nem láttam, így valóban mindeninek végig kellett úszni mind a 10 kört, nem volt mese. Én valahol a 7. körnél egy kicsit elbizonytalanodtam. Talán a kerülgetések miatt vagy mert nem koncentráltam eléggé, de hírtelen ne tudtam, hogy hol is tartok. Hetedik? Vagy nyolcadik köröm? Próbáltam a vezető bolyt megkeresni a szememmel és őket figyeltem. Tudtam, ha ők kijönnek és a rendezők nem tessékelik vissza őket a vízben, akkor én is mehetek már a depóba. Sikerült! Kint voltam a vízből.

Depózás, majd indult a 180 km bringa, amit Hegyköz községeiben teljesítettünk 7 körben. A pálya nagyon változatos volt. Dombok, dombok hátán, egy kis sík, egyre erősödő szél. Óvatosan, biztonságra mentem. Igyekeztem egyenletes köröket tartani. Tudtam, hogy ez a terep és az időjárás nagyon meg tudja tréfálni az embert. A tervem sikerült. A bringa elég egyenletes lett. Talán egy kicsit túl óvatosa is voltam, de az előzményekre való tekintettel nem bántam.

A csapatunkból mindenki versenyzett, így kívülről nem kaptam információt, hogy hogy állok. Próbáltam tájékozódni. A féltávosokat 2 órával a mi rajtunk után engedték el, így a bringa közepén, a 3.-tól az 5. körömig elég sűrűn voltunk a pályán, amit én nagyon élveztem, hiszen felüdülést hoztak a pörgős tempójukkal, de az ellenfeleket inkább csak a "levonulásuk" után lehetett felmérni. Azt láttam, hogy a női mezőnyben nagy előnnyel vezetek, a férfiak között olyan 5-6. helyre tippeltem magam. Majdnem igazam lett. Végül 5.-nek fejeztem be a bringát abszolútban.

A futás Nagyváradon belül volt kijelölve, egy park árnyas fái alatt, kb 1100 m-es körön. 38 karikát kellett tejesítenünk nekünk, Iron távosoknak. Nem volt egyszerű! Mármint nekem, aki szeretek elfutni messzire, majd vissza. Nekem, aki az Ironmanen szeretem a 2, max 3 körös futásokat.

Próbáltam már hetekkel a verseny előtt megemészteni és elfogadni, hogy sok kör lesz. Nekem kell majd számolni. Látszólag nem fogok haladni, de mégis. Hát ez nem sikerült. Fejben képtelen voltam feldolgozni a sok kört. Fizikailag teljesen jól voltam - és még most a verseny után is azt mondom, hogy maradt bennem - de fejben nem ment! Valahol 20 körnél eltűnt minden. Az erő, a lendület, a motiváció. Unalmas volt. Ugyanazok a fák, padok, emberek. Folyamatosan ugyan azokat köröztem. Ja és nem tudtam számolni!! Mindig elrontottam. Szerencsém volt, hogy a már célba ért kollégák segítetek. Nélkülük nem tudom hogy ment volna. Aranyosak voltak. Szórakoztattak. Motiválni próbáltak,hiszen ekkor már kb. 2 óra előnyöm volt a női másodikhoz képest.

Ekkor jött az ötlet, hogy megkérdezzék, hogy állok a férfi mezőnyben. Kiderült, hogy a negyedik helyen futok és közeledek a harmadikhoz. Újra erőre kaptam. Én üldöztem, ő menekült. Jó kis csata volt. A 2 körös előnyéből végül 2,5 perc maradt. Hálás vagyok neki, hiszen felrázta a futásomat és egyben gratulálok neki, hiszen nagy küzdő!

Az összidőmmel nem vagyok elégedett, de a betegségem és a zaklatott felkészülés miatt most ennyit tudtam nyújtani. Teljesítettem a 33. Ironmanemet. Győztem és ezzel a 10,. Ironman győzelmemet ünnepelhettem.

Nagyon köszönöm ez a hétvégét a Nagyváradi Ironman lelkes rendezőinek Nagyon jó verseny volt! Teljeskörű és minden igénynek megfelelő frissítés, hangulatos, jó rendezésű verseny. Itt mindenki úgy érezhette, hogy ez a verseny róla szól és érte van.

Aki szeretne egy Ironmant teljesíteni, elérhető nevezési díjért, jó frissítéssel, itt a közelünkben, annak merem ajánlani a versenyt. Jövőre is lesz!! És még reméljük sokáig!

Mivel jubileumhoz értem, a 10. Ironman győzelmemhez, így engedjék / engedjétek meg, hogy köszönetet mondhassak a támogatóimnak, akik már jó pár éve állnak mögöttem és kíváló minőségű termékeikkel segítik az edzéseimet és versenyzésemet. Ritkán emelem ki őket , pedig ők nemcsak jóban, hanem a nehéz időkben is mellettem álltak és állnak a mai napig. Remélem még hosszú távon tudunk majd együttműködni.

Forrás: Zsuzsi blogja