A Mecsekből a Kékesre

Ha nem is a Kékesen, de minden nap a Mecsekben gyakorol Pápayné Sár Cecília, akinek így a szintkülönbséges verseny nem lesz akkora kihívás, mint a résztvevők jó részének. A pécsi egyetemen oktató futó szintén pedagógus férjével második alkalommal vág neki a 14. Kékes Csúcsfutásnak.

- Milyen élményekkel tértetek tavaly haza a Kékesről?

- Nagyon boldog voltam, ugyanis éppen néhány másodperccel a kitűzött időn belül értem célba: 1 óra 19 perccel. Az utolsó, Mátraháza utáni szakasz rendkívül nehéz volt, de élveztem a verseny minden percét. Gyakorlatilag minden nap a hegyekben futok, így hozzá vagyok szokva az ilyen jellegű próbatételekhez. A megmérettetésen ott volt a férjem is, aki komoly húzóerőt jelentett. Mindenki a maga tempójában futott ugyan, de sokat számított a tudat, hogy ott fut valahol előttem. A verseny előtt egy betegség támadta meg, ezért nem sikerült tökéletesen a felkészülése. Néhány perccel futott jobbat nálam, idén megpróbál javítani.

- Egyetemi oktatóként mikor lehet beszorítani az edzéseket a hétköznapokba?

- Nem vagyok korán kelő, ezért általában délutánra időzítem az edzéseket. Átlagban 10-12 kilométereket futok, hétvégén pedig teljesítménytúrázom. Most legutóbb éppen 30 kilométert tettünk meg a férjemmel. Nincsen fix útvonal, próbálom a Mecsek minden zegét-zugát bejárni, gyönyörködöm az erdőben, és élvezem a madarak csicsergését. Maga a futás számomra jó kikapcsolódás a munka után. A nap levezetése.

- A diákok hogyan viszonyulnak a sportolói teljesítményhez?

- Első pillanatban inkább a csodálkozás volt jellemző a hallgatóim körében. Számukra az a legmegdöbbentőbb, hogy ilyen nagy távolságokat is képes az ember lefutni ebben a korban is. Próbálom meggyőzni őket arról, hogy fokozatossággal hatalmas dolgokat képes elérni az ember.

- És mi lesz május végén a Kékesen? Meg tudod javítani a tavalyi időt?

- Négy éve futok rendszeresen, igazán komoly célokat nem tűztem ki magam elé soha. Azon dolgozom, hogy az az öröm, amit jelenleg nyújt a futás, nagyon sokáig velem maradhasson. Természetesen az ember keresi a kihívásokat, én is szeretnék jól teljesíteni, de nem a helyezés vagy az idő a lényeg. Kollégák és barátok is rajthoz állnak velünk a versenyen. Ha mindenki teljesíti a távot, akkor elégedettek lehetünk. A fiam az érettségi miatt nem fog elkísérni minket a helyszínre, de tavaly az Ultra Balaton versenyen a csapatunkat erősítette. Idén is neveztünk a megmérettetésre, és a nyár folyamán szeretnék még néhány terepfutáson is részt venni. Ugyanis ezek a versenyek számomra a legkedvesebbek.