Felüljárós futóesték

Hogyan készüljön fel egy alföldi futó a Kékes Csúcsfutásra? Se domb, se hegy, semmi ilyesmi. Azaz mégiscsak akad valami: egy felüljáró. A kiskunhalasi Vas Anikó a késő esti órákban vág neki a szintkülönbséges futásnak. Kezdődik a 14. Kékes Csúcsfutás előtti interjúsorozatunk.

- Mikor kezdett el foglalkoztatni a Kékes Csúcsfutás gondolata?

- Már legalább 3-4 éve figyelem a versenynaptárat, azonban eddig sosem mertem elindulni. Kiskunhalason elsősorban homok van, még dombok sem, nemhogy ilyen magas hegy. A végső lökést a Mátrabérc teljesítménytúra adta: negyedik nekifutásra végre sikerült leküzdenem az 56 kilométeres távolságot. Ezek után vettem a bátorságot, hogy nevezzek a Kékes Csúcsfutásra.

- Teljesen egyedül?

- Egy futóbarátom is csatlakozott hozzám, igaz, egyelőre bizonytalan. István azzal érvel, hogy nem edz eleget, de nagyon remélem, hogy látja elszántságomat, és követni fog. A felkészülés speciális lesz, hiszen számomra teljesen idegen terepen, komoly szintkülönbséggel kell majd megbirkóznom. Megszállott vagyok, nem szeretem, ha egy edzés is kimarad, hetente 3-4 alkalommal biztos futócipőt húzok, és 7 kilométer alatt el sem indulok. A csúcsfutásra a helyi felüljáró segítségét vettem figyelembe. Az esti órákban, mikor a forgalom már engedi, két kilométer bemelegítés után szépen felfutok rá, majd le, majd megismétlem legalább öt alkalommal. Így legalább szokom a szintkülönbséget. Igaz, ez még messze nem annyi, mint amit ott fogok tapasztalni, azonban Kiskunhalason ilyenek az adottságok.

- A család hogyan viszonyul az éjszakai felüljárózáshoz?

- Egyedül nevelem a három fiamat, és mindannyian egyöntetűen azt állítják, jót tesz nekem a futás. Sokkal nyugodtabb vagyok, könnyebben kezelem a problémákat. Egyébként ezt érzem is magamon, már az első edzéseknél éreztem a jótékony hatását sok-sok évvel ezelőtt. Olyan örömet találok benne, amit másban nem, sőt, egyfajta lelki békét is. És hogy apró sikereket is mondjak: a legidősebb fiam 12 éves kora óta lovagol versenyszerűen, és bár korábban azt állította, sosem fog futni, mára eljutottunk odáig, hogy heti kétszer eljár edzeni! A kollégák közül sajnos senki sem kapott el a hév. Nagyon tisztelnek a kitartásomért, ám egyelőre senki sem követett az edzésekben.

- Van bármi elvárás május 28-ára, a Kékes Csúcsfutás napjára?

- Nem vagyok türelmetlen ember, már az első maratononom rájöttem arra, hogy rengeteget számít, ha a megmérettetés előtt ráhangolódom a kihívásra. Tisztában vagyok azzal, hogy eleget edzettem, és bízom is magamban. Feladni pedig sosem fogom. A Kékes Csúcsfutáson nem szeretnék semmi többet, csak teljesíteni. Ötvenévesen szeretném megmutatni a fiaimnak, hogy meg lehet valósítani egy ilyen kihívást is.