Extrém helyzetek, új kihívások

Edzés reggel, délben vagy este. A csolnoki Baumann Ervin egy gyógyszeripari cégnél három műszakban dolgozik, így igazán rendszertelen, mikor kezdhet neki az edzéseknek, amelyekkel a 14. Kékes Csúcsfutásra készül. Mint mondta, szereti az extrém helyzeteket és kihívásokat.

- Korábban már kétszer álltál rajthoz a Kékes Csúcsfutáson. Miért kedves számodra ez a verseny?

- Szeretem az extrém dolgokat, emellett folyamatosan keresem a kihívásokat, és imádok a természeti elemekkel is harcolni. Legutóbb éppen az jelentett hatalmas élményt, amikor Dobogókőre futottunk fel. Esztergomból indultunk, ahol 21 fok és napsütés kísért minket, ám mire felértünk a csúcsra, eső esett, 7 fokra süllyedt a hőmérséklet és a ködtől húsz méterre is alig lehetett látni. Jó érzés volt, hogy még ilyen körülmények között is teljesíteni tudtam a kitűzött célt. Tavaly részt vettünk az E.ON Délibáb Futáson, ahol 40 fokos tikkasztó hőségben kellett futni. Ez a másik véglet, de ez is nagy hatással volt rám. A Kékes Csúcsfutásra 2008-ban neveztem először, és miután teljesen ismeretlen volt a pálya, kifejezetten élveztem, hogy új dolgot tudok felfedezni. A tavalyi verseny pedig elsősorban az időjárás miatt volt élmény, na és azért, mert sikerült javítani az időmön!

- Mióta veszed ennyire komolyan ezt a sportágat?

- 2005-ben kezdtem el futkározni, de csak hébe-hóba jártam el edzeni, mígnem négy éve elhatároztam, hogy rajthoz állok a Budapest Nemzetközi Félmaratonon. Júniusban elkezdtem a felkészülést, és azóta nem is álltam le vele. Az utóbbi időben már havi 120-150 kilométert teljesítek, ráadásul ősszel szeretném lefutni a maratont, tehát tovább kell emelnem a szintet.

- Sosem jelentett terhet a rendszeres edzés?

- Abszolút nem, hiszen számomra a futás mindenre jó. Bármi gondom, bajom van, azt az edzések alatt helyre teszem magamban. Amikor este fáradtan érek haza, futócipőt húzok, és néhány kilométer is rettentősen sokat segít. Felfrissülök, feltöltődöm.

- Mi alapján állítod össze az edzéstervedet?

- Egy belső hang vezet. Az elmúlt években összeszedtem annyi rutint, hogy nagyjából tudom, mire van szükségem. Hetente 2-3 alkalommal edzek, 10-25 kilométert futok. A Kékes Csúcsfutás előtt Dobogókő a színhely. Muszáj, szokni kell a szintkülönbséget! A versenyen ott lesz néhány kollégám is, akikkel próbálunk olykor közösen is készülni. A rajtnál majd hátba veregetjük egymást, kezet rázunk, meglesz a megfelelő adrenalin szint és nekivágunk. Szeretném megjavítani az időmet, miután hosszabb futásokat iktattam a felkészülésbe. Remélem, nem fog elfogyni a végére.