A Mecsekről az Alföld közepére

Kosaras Judit a hegyes-dombos Pécsről érkezik az Alföld közepére, hogy teljesítse a 7. E.ON Délibáb Sportnap félmaratonját. Komolyan készül, mégsem gondolja azonban, hogy könnyű dolga lesz.

- A futásra születni kell?

- Igazából sokáig azt éreztem, hogy nem nekem való a futás, túl monoton. Kipróbáltam sok sportot: kosaraztam, úsztam, majd egy csoporttársammal elmentünk futni, és egyre jobban élveztem. Annyira belejöttem, hogy immár harmadik éve futok rendszeresen. Mondjuk, a legjobban azt élvezem, amikor beérek a célba, hogy képes voltam erre is, meg tudtam csinálni.

- Mi hozta meg a kedvet, hogy elmenj a Hortobágyra?

- Együtt spinningelek egy lánnyal, ő nézte ki a neten, és invitált, hogy menjünk el a hortobágyi futásra. Nem csak engem sikerült meggyőznie, hanem a spinningklubból is néhányakat, ők is jönnek. Szoktunk járni más versenyekre is a klubból, általában együtt járunk mindenhova. Nagyon jó az edzőnk, összefogja ezt a kis csapatot, meg szoktuk beszélni előtte a versenyeket, utána meg a tapasztalatainkat. Annak ellenére, hogy spinningelünk, sok más sportágba is belekóstolunk: futunk, de augusztusban megyünk majd az Iron Manre csapatilag, úgyhogy vannak terveink.

- Az E.ON Délibáb Sportnapon mire számítasz?

- Azt hallottam, hogy a nemzeti parkban lesz a verseny, ami nagyon klassznak tűnik. A hőmérséklettől ugyan tartok egy kicsit, a jövő hétre keményen 30 fokokat mondanak, ráadásul kora délután kezdődik a félmaraton. Kíváncsi vagyok, mennyire fog megviselni a nagy hőség.

- A Mecsek nem nagyon hasonít az Alföldre.

- Kifejezetten félmaratonokat vettem célba, többet is csinálok ebben az évben. Általában tíz kilométereket edzek. Pécsett a Malomvölgyi-tó körül szoktunk edzeni, annak nagyon jó a terepviszonya arra, hogy ideálisan készüljünk fel a ránk váró pályára. Nem túl nehéz terep, de vannak benne emelkedők. Azt gondolom, hogy a gyakorlás szempontjából tökéletes.