Ádám Szilveszter: Vigyázat, az úszásba bele lehet szeretni!

Ádám Szilveszter fiatal kora ellenére elmondhatja magáról, hogy legalább negyedszázada úszik rendszeresen. Remek felkészülési állomásnak tartja az 1. BSI Velencei Tóúszást.

- Mióta is úszol?

- Már egészen gyerekkoromtól, mindent összevetve megvan annak már huszonöt éve is, ha nem több. Sosem voltam versenyző, hanem arról van szó, hogy a saját örömömre csináltam. Viszont nagyon rendszeresen, hetente olyan tíz kilométert szoktam úszni, igaz, hogy medencében.

- Egyértelműnek tűnik a hosszabb táv választása?

- Nem ez lesz az első nyílt vízi úszóversenyem, indultam már többször a Balaton-átúszáson. Úgy gondoltam, hogy ez a táv a megfelelőbb a kettő közül a számomra. Nem túl hosszú, nem túl rövid. Pont jó arra a célra, ami a szervezők szándéka is, hogy remek felkészülés lehessen a nagyobb balatoni versenyekre. Egyébként is szeretem ezeket a nyílt vízi versenyeket, ha az időmbe belefér, akkor általában részt veszek hasonlókon. Újdonság lesz számomra, kíváncsi vagyok mennyire lesz más, mint a Balaton. A Velencei-tó nyilván sokkal sekélyebb, a felülete is kisebb, arra számítok, hogy a szél is jobban meg tudja mozgatni.

- Akkor nincs is szükséged különösebb felkészülésre a Velencei Tóúszásra?

- Ehhez nem, mivel már egy edzésalkalommal is többet szoktam úszni, mint maga a táv. Inkább csak abban lesz más, hogy a nyílt víz teljesen különbözik a medencétől. Az időjárás nagyon tudja befolyásolni, de egyben ettől érdekesebb és vonzóbb is.

- Sokan először fognak nekivágni a nyílt víznek. Mit tanácsolnál nekik?

- Arra kell felkészülni, hogy teljesen más lesz, mint a medencében. Elsődlegesen arra hívnám fel a figyelmet, hogy ha naposabb időnk lesz a verseny napján, akkor a vízben is le lehet égni. Elsőre ez talán nem feltétlen jut eszébe mindenkinek. A másik pedig az szerintem, hogy csak nyugodtan. Sok ember hirtelen megijed, hogy nyílt víz, mi történik, ha elfáradok, mi lesz, ha begörcsöl a lábam, vagy ilyesmi. Érdemes nyugodtan nekikezdeni, nem teljesíthetetlen a táv. Persze, nem azt mondom, hogy előtte nem kell úszni, vagy nem kell formába hoznia magát az illetőnek. Aki egészséges, annak a rövidebb táv teljesíthető. Ha az első pár percen túljut az ember, utána már élvezhetjük, hogy a természetben, szép környezetben lehetünk. Annál is inkább, mert az ilyen versenyeken tényleg mindig gondolnak arra a szervezők, hogy ha valakinek bármilyen problémája adódik, az biztonságban a partra juthasson. De vigyázat, a nyílt vízi úszásba bele lehet szeretni, nagy a valószínűsége, hogy ha valaki eljön, utána keresni fogja a lehetőséget, hogy tovább csinálja.