|
|
Családdal a Kékesre
A budapesti Kegyes-Nemes Adrienn szombaton nyolcadszor fut fel Magyarország legmagasabb pontjára a 13. Kékes Csúcsfutás keretében. Szinte az egész családja elkíséri, és le is futják vele a távot.
- Sok versenyen találkozhatunk veled. Pontosan mióta?
- A futás az életembe 1998-ban jött, onnantól kezdve járok rendszeresen versenyekre. Eleinte csak rövidebb távokat futottam, öt kilométerekkel kezdtem, aztán szépen fokozatosan eljutottam a maratonig. Elég sikeresen, mára már tizenegyedszeres maratonistának mondhatom magam. Annyira megszerettem a futást, hogy általában az összes futóversenyen elindulok, amiről tudomást szerzek, legyen az akár az országon belül, de most már külföldre is járok versenyekre. Például idén áprilisban teljesítettem a bécsi maratont is. A futás kikapcsol, ellazít, és mindig van egy kis önbizonyítás, hogy túlübereljem magam, hogy egyre jobb időket fussak. Utána olyan felszabadult, könnyed az ember.
- Mi vonzott a csúcsfutásban?
- Mindenki azt mondta, hogy milyen nehéz verseny, és ez óriási kihívás volt. Az első csúcsfutásom be is bizonyította, tényleg nagyon nehéz volt. Utána, ahogy megismertem a terepet, már nem volt olyan vészes. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy induljon el, mert nehéz ugyan, de nem ez a "legvészesebb" verseny. Öröm számomra, hogy az egész család jön velem, sőt le is futják, a férjem is, az unokaöcsém, mindenki. Büszke vagyok arra, hogy én vezettem be őket a futás rejtelmeibe. Általában együtt járunk versenyekre is. Nem lesz ez máshogy a 13. Kékes Csúcsfutás esetében sem.
- Így két nappal a verseny előtt milyen útravalót adnál az indulóknak?
- Emelkedőket kell elég sokat futni, már ha van rá mód. Itt Budapesten a Hármashatár-hegyre szoktam gyakran felfutni. Jó gyakorlásnak számít, említhetném még a Gellérthegyet, de bármilyen hegyi terep megteszi. A versenyre azt tanácsolom, hogy mivel az időjósok szerint nagyon meleg lesz, igyanak előtte jó sokat, hogy ne száradjanak ki menet közben. Érdemes az elején lassabban kezdeni, hogy a legnehezebb szakaszra is maradjon energia. A középső rész, a hatodik és a nyolcadik kilométer között van, ahol a futók úgy érzékelik, hogy szinte lefelé futnak, persze ez nem így van. Viszont a nyolcadik kilométer után van egy kőkemény emelkedő, na, ott össze kell nagyon szednie magát az embernek. Oda kell tartalékolni még erőt, ha az sikerül, akkor már csak az utolsó 600 métert kell kibírni a csúcsig.
