Polgár Ivett öt év után jön újra úszóeseményre

A budapesti Polgár Ivett öt év után indul úszóversenyen. Az 1. BSI Velencei Tóúszáson az 1500 méteres távnak vág neki.

- Jól tudjuk, hogy majdnem előbb tanultál meg úszni, mint járni?

- Már egész kis koromtól fogva, egészen pontosan három éves korom óta jártam úszóedzésre, de soha nem váltam hivatásos úszóvá. Szeretni mindig is nagyon szerettem. Még az egyetem alatt is vettem órákat. Régebben jártam versenyekre, olyan 5-6 évvel ezelőtt rendszeresen. A Balatonra többször is mentem, voltam Öbölátúszáson, strandátúszáson. Aztán külföldön éltem két évet, de ott is voltam egy triatlonversenyen például. Amióta hazajöttem, inkább futóversenyekre járok. Úszni szoktam ugyan, de versenyre nem mentem azóta.

- Most miért vágsz bele ismét?

- Egészen egyszerű oka van. Nézegettem a honlapot, mert akartam jelentkezni egy-két nem túl hosszú távú futóversenyre, és akkor rátaláltam az 1. BSI Velencei Tóúszásra. Gondoltam, miért ne, hiszen úgyis járok úszni hetente legalább egyszer-kétszer. Mivel évek óta nem voltam versenyezni, gondoltam, a rövidebb, 1500 méteres távot megpróbálom. Nekem inkább a megmérettetés számít, hogy igenis veszem a fáradtságot és elmegyek úszni hetente, és készülök rá. A teljesítmény része a fontos, hogy odamegyek, készülök rá, és ahelyett, hogy otthon ülnék és chipset ennék, azzal töltöm a hétvégémet, hogy úszóversenyen vagyok.

- Többet úszol a felkészülés alatt?

- Most, hogy edzek a velencei versenyre, igyekszem hosszabb távokat úszni, hogy formába lendüljek addig. Ebben az időszakban heti kétszer járok, és a megszokott egy-másfél kilométer helyett inkább kettőt úszok, hogy ne legyen probléma az 1500 métert leúszni. Muszáj hosszabb távval készülni, mert a tóban nehezebbek a körülmények, jobban kifullad az ember. Teljesen más medencében úszni, mint természetes vízben. Sokkal könnyebb az előbbi, ott a fal, meg lehet állni, a hullámok sem vesznek el energiát az úszástól.

- Közösségi élmény egy ilyen verseny?

- Az nyilván pozitívum, hogy sok ember van ott, és ugyanazért a célért küzd, ez minden tömegsportrendezvényen így van. Két hete voltam egy futóversenyen, jó érzés volt látni, hogy a kisgyerekes anyukától kezdve a hatvan éves bácsiig mindenki ott volt. Igaz, hogy süt a nap, és lerohad rólunk a gatya, olyan meleg van, de nem baj, mi akkor is ott vagyunk. Régebben a Balatonra mindig egy-két barátommal mentem, de ott úgysem velük együtt úszik az ember, úgysem ugyanolyan tempóban úszunk. Szóval megvan a közösségi élmény hangulata az eseménynek, de nem olyan dimenzióban, hogy egy nagy baráti társasággal együtt úszok, hanem csak az a tudat, hogy ott van az a sok ember, akik nagyon nyitottak, mosolyognak, kedvesek egymáshoz. Nekem csak jó tapasztalataim vannak erről.