Maratonmorzsák - Akik a legtöbbször álltak a legtetején 1.

A Spar Budapest Maraton^® történetében sokan álltak már a dobogó legtetején, de vannak, akiknek ez szinte már hobbijukká volt. Felálltak, aztán egy következő versenyen megint, aztán megint és megint... Őket kerestük fel, azokat, akik a legtöbbször nyerték meg a maratoni küzdelmet. Elsőként Földingné Nagy Juditot, akivel Dobor Dezső készített interjút.

Földingné Nagy Judit: Atlétából futó lettem

Félve hívtam fel Földingné Nagy Juditot, a tizennégyszeres magyar bajnok, országos csúcstartó győri atlétanőt, gondolván esetleg a munkájában vagy az edzésben zavarom. Ehelyett éppen lekvárfőzéssel foglalatoskodott.

- Más fügéjével ékeskedem, Zatykó Mikiék fáiról való fügéből készítek lekvárt télire. De nyugodtan beszélgethetünk, közben a lekvár is készül, mi is haladunk.

- Mit gondolsz a SPAR Budapest Maraton^® közel 30 éves történetében kinek a nevéhez fűződik a legtöbb elsőség?

- Kiéhez? Az enyémhez? Azt nem tudom, hogy nyert-e más többször, de én hétszer szakítottam át elsőként a célszalagot, többször dobogós is voltam. Nekem fontos, hogy ezeket a dolgokat pontosan számon tartsam. Régebben csak ránéztem egyik-másik kupámra és pontosan tudtam, hogy melyiket milyen taktika eredményeként nyertem. Csak amikor a kisfiamat vártam, akkor halványodott bennem a versenyek emlékképe, illetve szorult háttérbe a fontosságuk, de ahogy újra futni kezdtem, megint lényegessé vált a ranglista, a kupa, a siker.

- A Nike Budapest Félmaratonon is indultál, de új szerepkörben. Hogy ízlett az iramfutói szerepkör?

- Iramot futni nem könnyű, nehéz tartani, úgy hogy még jól is essen, közben figyelni, helyezkedni, bíztatni, együtt maradni, szóval ez egy összetett feladat. Szép emlékeim között kap majd helyet az első iramfutásom, örülök, hogy hasznossá tettem magam, és ami nem utolsó, így élveztem is a versenyt, amiben benne is voltam, meg nem is.

- Több mint hatvan maratont futottál, ebből tízet Budapesten. A hét itthoni elsőség közül mely sikerek élnek benned a legélesebben?

- 1998-ban Budapesten rendezték az atlétikai EB-t, utána hat hétre rá jött az őszi maratoni verseny. Akkor indultam először ezen az eseményen, akkor még Kaiser's Plus volt a neve. Több 2:40 körüli magyar futónő volt akkor, meg is nehezítettük egymás életét, jó verseny volt, erősen taktikázni kellett. Ez volt az első indulásom és az első győzelmem. 2003 is érdekes év volt, mert sokáig szó sem volt arról, hogy nevezek. Aztán az utolsó pillanatokban mégis csak ott találtam magam a rajtnál. A férjem keményen készült arra a maratonra. Azt beszéltük meg, hogy majd neki segítek az út során, ami engem illet, minden tét nélkül futva. Az lett a vége, hogy nagyon belelkesedtem és nyertem, ő meg sajnos elszúrta a maga futását. 2006 is emlékezetes, mert Peti fiunk születése után is oda álltam, még szoptatós anyaként. Elfáradtam, eléheztem, ki is álltam, még az oxigénsátrat is megismertem belülről. Mozgalmas volt, de az oxigén annyira helyre hozott, hogy aznap még végigjártuk az Állatkertet.

2006-tal egy három éves győzelmi sorozat kezdődött. Utoljára 2011-ben nyertem, de még tavaly is ott álltam a dobogón.

- És idén?

- A nagy nyári melegek után jól esik az őszi futás, szeretem, jobban mennek a lábak. Készülök, megint ott leszek a rajtnál. De azért lassan már én is úgy vagyok ezzel, mint Szekeres Feri bácsi, aki - mint mondta - átment versenyzőből futóba. A 48. évem felé be kell látnom azt, hogy mint amikor fiatalon építettem magam és javultak az idők, úgy romlok most évente 2 percet. A célom az, hogy 3 órán belüli idővel felkapaszkodjak a dobogóra. Tavaly a harmadik helyhez 2:57 kellett, idei legjobbam is ennyi, Skopjéban futottam, s remélem, hogy a SPAR Budapest Maraton^®-on megismétlem.