EA Coaching Awards-Tóthné Stupián Anikó

Októberi gáláján az Európai Atlétikai Szövetség, az EA Coaching Awards nemzeti kategóriában Edzői díjjal ismerte el Tóthné Stupián Anikó eddigi tevékenységét. A kezdetekről, a nagy pillanatokról, a tervekről beszélt a VEDAC eredményes szakembere.

- A versenyzői évek után hogyan kezdődtek az edzői évek?
- Most azt kellene mondanom, hogy egész életemben azt terveztem, hogy edző leszek, de az nem lenne igaz. Sok minden szerettem volna lenni. Szerettem volna nyomozó, ügyvéd, színész lenni, de edző nem volt a palettán.
Érettségi után Veszprémben "ragadtam" és Szentgálon, a falumban felajánlották, hogy tanítsak általános iskola alsó tagozatában képesítés nélkül. A tanítás nagyon vonzott, de azzal tisztában voltam, hogy az én helyesírási készségemmel nem kellene kicsiket tanítanom - és ráadásul egy egyenes vonalat nem tudok húzni, nem hogy szépen írni. Ezért ezt visszautasítottam.
Ugyan ebben az időben az akkori Bakony - Vegyész TC -ben futottam, Kun László szakosztályvezető is felkínált egy lehetőséget, hogy dolgozzak a klubban, a katonának bevonuló Nagy Zoltán helyett. Foglalkozzam kicsikkel. Így kezdődött. Nagy erőkkel kivonultam a sulikba, - ahogy ezt tanácsolták - és szóltam a gyerekeknek, hogy gyertek futni. Persze nem jöttek.
Akkor taktikát változtattam és mondtam nekik, hogy gyertek a stadionba játszani. Na, erre jöttek, de általában csak egyszer-kétszer. Rájöttem, hogy azért mert bár játszani hívtam őket, csak futottunk. Gondoltam, ez így nem lesz jó és el kezdtem figyelni a többi kollégát - ahol sok gyerek volt-, elkezdtem tanulni és képezni magam. Igazából itt kezdődött az edzői pályafutásom. Ez 1983-ban volt. Nagy öröm volt számomra, hogy az 1984-85-86-os években már a serdülő viadalokon számtalan sikert értek el a versenyzőim.

Tovább a teljes interjúhoz a MASZ oldalára