KITÜNTETTÉK A GYŐRI IRONMANT

A Városháza ezüst emlékérmét adta át Borkai Zsolt polgármester Rokob Józsefnek, aki a világ leghosszabb triatlonversenyén, az olaszországi Lonato de Gardában rendezett harmincszoros ironman-viadalon nyújtott emberfeletti, példamutató teljesítményt.

A győri önkormányzat közleménye emlékeztet arra: a sportember először 2009-ben próbálta ki magát "élesben", amikor benevezett egy klasszikus, 3,8 kilométer úszásból, 180 kilométer kerékpározásból és maratoni futásból álló ironman-küzdelemre, majd több további versenyen is indult, tavaly október óta pedig a sportág történetének legnagyobb viadalára készült.

Idén ősszel Lonato de Gardában 21 sportoló, köztük két magyar részvételével a világon először rendezték meg az eddigi leghosszabb, harmincszoros ironman-távú versenyt. A szabályok egyszerűek voltak, egy hónapon keresztül mindennap teljesíteni kellett egy ironmant.

Október közepén, néhány nappal az olaszországi versenyről való hazatérése után Rokob József újságíróknak úgy nyilatkozott: "erőnlétileg még tíz nap bennem volt, de a 28. napon elszenvedett sérülés miatt még kétszer már nem tudtam volna teljesíteni a távot".

"Fizikailag még mindig erősnek érzem magam" - jegyezte meg, hozzátéve, nem gondolja, hogy a következő néhány évben ismét rendeznek ilyen versenyt. "Az emberek 99 százaléka nem alkalmas erre, ha megszakad sem." Szerinte sem a fizikum, sem a megfelelő hozzáállás nincs meg a többségben.

"Ugyanaz a 25-30 ember jár ezekre a versenyekre, ezért is gondolom, hogy közeljövőben, megkockáztatom, a következő évtizedben nem rendeznek ilyen versenyt. Mert aki akart, az itt volt, új emberek meg nagyon ritkán bukkannak fel" - jelentette ki Rokob József.

Mint mondta, nem másokkal versenyzett, hanem "csak" a távval, az idővel és önmagával; 72 kilósan ment és 65 kilósan tért haza a viadalról. Szerinte sokan értek el a vártnál rosszabb eredményt, mert nem eléggé figyeltek a táplálkozásra, az ásványianyag-pótlásra és a regenerálódásra, ő az utóbbira sportpszichológus segítségével készült.

A legnehezebb feladatként a kerékpáros pálya meredek emelkedői mellett a verseny vége felé rosszra forduló időt és a medence hideg vizét említette, hőmérséklete "sokszor a 17 fokot sem érte el", de megesett, hogy a levegő sem volt melegebb 11 fokosnál.

"Volt, hogy a medencéből vacogva szálltunk ki, és egyből nekiláttunk a kerékpározásnak a zuhogó esőben" - hozott példát, de amikor sérüléseiről kérdezték, azt felelte: "a fájdalom múlandó - a dicsőség örök".

Forrás: MOB