|
Nagy Kata interjú a FutAnyu-n
A floridai Sarasotában élő csinos magyar lány, Nagy Kata lett az idei Spartathlon 2. női helyezettje. 28 óra 55 percen és 3 másodpercen keresztül futott, ezzel abszolút 16-ként, minden idők 9. legjobb női idejével ért célba Spártában.
Azt már kevesebben tudjuk, hogy tavaly női 1. lett az Ultrabalatonon 22 óra 47 perces idejével, 200 km-en pedig amerikai rekorder a hölgyek között 20 óra 1 perccel.
Mindig is életed része volt a futás vagy sportoltál korábban valami mást? Azt olvastam egy Veled készült riportban, hogy szerinted mindenki okkal kezd el futni. Nálad mi volt ez az ok?
Egész korán kezdtem sportolni. Gyerekkoromban 6 évig úsztam. Futni először 14 évesen kezdtem, nagyon ritkán, heti egy alkalommal, rövidebb távokat. Ez évekig így is maradt. 2009-ben kezdtem komolyabban foglalkozni a futással. Véget ért a 13 éves kapcsolatom, hirtelen nem találtam a helyem, sok időm felszabadult. Elkezdtem lejárni edzőterembe, ahol találkoztam helyi futókkal, hamar csatlakoztam a csoporthoz. Először csak versenyekre kísértem el őket, mint segítő, aztán kedvet kaptam én is, hogy felkészüljek az első maratonomra, amit 2010-ben futottam Budapesten. Ott már tudtam, nincs visszaút!
Jelenleg Amerikában, Sarasotában élsz. Mi vagy ki "vitt ki"? Úgy láttam, van kint egy kedves baráti kör, aki támogat, melletted van a versenyeken is. Ők szintén futók?
10 éve élek Floridában. A párom kiköltözött, nem volt mit tenni, követtem. Itt élek, itt dolgozom és igen, jól látod, fantasztikus barátokat mondhatok itt magaménak, nagyon szerencsés vagyok! Egyikük sem futó, mégis mindig elkísérnek a versenyekre. Maximális támogatást nyújtanak, amit nem győzök elégszer megköszönni! Sokat jelent nekem a jelenlétük, a szeretetük.
Mik azok az eredményeid, amelyekre a legbüszkébb vagy? Nem feltétlenül a futásra gondolok...
A legbüszkébb arra vagyok, amivé váltam az elmúlt tíz év alatt. Itt most nem a karierre gondolok és nem is a futásra. 10 éve egy fiatal lány voltam, aki eljött otthonról. Rengeteg gátlással, félelemmel, korláttal, amit magamnak állítottam fel. Az évek során azonban nagyon sokat fejlődtem. Azt hiszem, a legtöbb akadályt legyőztem, de azért még vannak hiányosságok! Ebben nyilván segített a futás is. Természetesen büszke vagyok a versenyeken elért eredményeimre is. 2 éve futottam az első ultrámat (80 km), az idén pedig kvalifikáltam magam az amerikai 24 órás válogatottba.
Tovább a teljes cikkhez a FutAnyu-ra