Bozó Pál majdnem négy és félszer körbefuthatta volna a Földet

Az erdőkertesi Bozó Pál eleddig 21 alkalommal futotta le a Budapest Maratont. A 25. SPAR Budapest Nemzetközi Maraton lesz a következő a sorban, ezt 71 évesen teljesíti. Futott fiatalkorában, majd a betegségét is a futással győzte le. 1980 óta, ha összesítjük, több mint négyszer körbefuthatta volna a Földet.

- Mindig is futottál?

Már gyerekkorom óta sportoltam, aztán a hetvenes évek elején volt egy elég súlyos balesetem, ami átmenetileg elvette a lehetőségemet a mozgástól. Sajnos ez egy elég komoly betegséggel is járt, nagyon erős migrénes fejfájások gyötörtek, ilyenkor szinte csak a szememet tudtam mozgatni. Mígnem kezembe került egy angol orvos tanulmánya, amiben az állt, hogy ha valaki rendszeresen sportol, és hirtelen abbahagyja, akkor milyen tünetek jelentkezhetnek, a szervezet az addigi magas igénybevételt megszűnésére miként reagál. Ráismertem magamra. Ezért kezdtem el újra rendszeresen kocogni, futni a nyolcvanas években. Rá három-négy hónapra egyszer csak azt vettem észre, hogy az égvilágon semmi problémám nincs, mintha soha nem is lett volna a betegség. A sport, a futás szeretete ekkor kezdődött igazán.

- Ha valaki tudhatja a hosszú távú futás titkát, az te lehetsz.

- A hosszút távú futásnak az a titka tapasztalatom szerint, hogy nem szabad koncentrálni magára a futásra. El kell vonni a figyelmet attól a monoton dologtól, ami a futás közben jelentkezik. Főleg ha versenyszerűen fut az ember, akkor nem szabad a tájat sem nézni, mert elvonja a figyelmet. Az a lényeg, hogy kikapcsolódjon az ember. Magam úgy szoktam, hogy vagy verset mondok magamban - nagyon szeretem Petőfit, az ő verseit mondogatom -, vagy felteszek magamnak számtanpéldákat, és azokat próbálom megoldani. Ezekkel kikapcsolom a monoton lépkedések egyhangúságát. Persze ez inkább a hosszabb távokon van így, egy sima 42 kilométeres maratonnál nem jelent problémát a monotonitás. Sokan vannak olyanok, akik futás közben beszélgetnek. Én nem szoktam, mert rengeteg energiát elvesz. Gyerekkoromban pályaversenyekre jártam futni, száz, kétszáz métereket, vagyis rövidebb távokat, talán egyszer futottam 10.000 métert. Teljesen más edzéstervek vannak, más technikával kell futni, mint mondjuk egy utcai hosszú távú versenyen. Máshogy kell az erőt az embernek beosztani. Nagyon sok példa van arra, hogy menő sportolók, maratonisták, válogatottak, nagyon bekezdenek, mennek 2,5 perces kilométereket valameddig, utána "meghalnak". De ha kezdene 3 perccel, akkor a végét is bírná 3,5 perccel futni. Tehát úgy ítélem meg, a futás technikáját és gyorsaságát mindig az adott távhoz kell igazítani.

- Az eddigi huszonnégy Budapest Maratonból huszonegyet lefutottál. No de mi volt a kimaradó három alkalommal?

- Sok külföldi versenyen jártam, valószínűsítem, hogy valahol máshol futottam. Nagyon sok helyen és országban megfordultam versenyen. Németország, Ausztria, Svájc, Dánia, Franciaország, hogy csak néhányat említsek. Olyan másfél hónapja például Lengyelországban futottam korosztályos magyar csúcsot egy maratonon.

- Számon lehet tartani a sok kilométert, a díjakat?

- A harminc év alatt nagyon, de nagyon sok kilométert lefutottam. Van egy naplóm, amiben pontosan vezetem a mennyiséget, edzéssel, versennyel együtt 1980 óta. 1013 versenyen vettem részt, van 139 kupám, de ez csak az ezredfordulótól divat, előtte mindig érmet adtak. Abból is van 370 darab, ezen kívül 170 oklevél, 21 kerámia, 48 márványlap első helyezésekkel van a birtokomban. Összesen 238 versenyen nem voltam dobogós. Ha mindent összeszámolok, akkor kijön összesen 175.000 kilométer.

- Volt kedvenc versenyed?

- Nem tudnék kiválasztani egy versenyt a sok közül, nagyon sok és nagyon szép helyen futottam. Voltak nehéz, de szép terepek, voltak hangulatosabbak. Monaco például, vagy egy az Alpokban megtartott osztrák verseny jut eszembe, ahol több mint kétezer méter magasan kellett menni. Volt most két hónapja a 100 kilométeres országos bajnokság, ahol a korosztályomban csúcsot futottam. Tehát nem tudok egy olyan, jaj de kiemelkedő eseményt mondani, mert mind az, mindegyik másért élmény. Napokat tudnék mesélni a különböző versenyekről, élményekről. Kudarcokról is be tudnék számolni, mert persze volt bőven az is. Például most az Ultra Balatont meg akartam csinálni, de nem sikerült, száz kilométernél ki kellett szállnom. Ahogy az életben is: a siker és a kudarc váltja egymást, szerencsére az előbbiből azért több jutott.