Futóként és turistaként a Hortobágyon

Boros Milán eddig leginkább szervezőként vett részt a sportéletben, most viszont eljött az idő, hogy megtapasztalja azt is, milyen a másik oldal. A 7,8 kilométeres távon indul a 7. E.ON Délibáb Sportnapon.

- Viszonylag későn kezdtél sportolni, miként alakult?

Olyan két-három éve kezdtem el sportolni. Több sportot kipróbáltam, egyik leágazása a mozgás iránti szeretetemnek a futás. A sportéletben addig is tevékenyen részt vettem, de ez inkább a szervezés része volt. Így egy kicsit beleláttam ebbe az életbe, és kézenfekvő volt, ha már szervezem is, akkor miért ne próbálnám ki a másik oldalt is. Egy éve kezdtem el a futást, tavaly a K&H nyárbúcsúztató éjszakai futás volt az első futóverseny, ahol indultam. Előtte kezdtem el pár hónappal a felkészülést.

- Most viszont először futsz a pusztán. Mit hallottál az E.ON Délibáb Sportnapról?

A Hortobágyon még nem futottam a 7,8 kilométert is pont ezért választottam, hosszabb távot nem szerettem volna bevállalni. Csak jókat hallottam erről az eseményről: ismerősöm Péter Attila, aki a szpíker szokott lenni, mesélt az atmoszféráról. Az sem mellékes számomra, hogy ő is ott lesz, mert mindig jó hangulatot tud teremteni. Rajta kívül többen is mondták, hogy autentikus verseny sajátos hangulattal, különlegessége maga a táj, tehát nem egy városi futásra számítok.

- Felhívták a figyelmedet a nehézségekre is?

- Az egyetlen probléma, amire készülök, hogy az ember csak a délibábokat látja, és ott van valahol a távolban a cél. Talán ez, magától a körülményektől nem tartok igazán. Aki futott már nyáron bármelyik versenyen, annak nem hinném, hogy meg kellene ijedni. A meleghez elég hamar hozzá lehet szokni. Speciálisan nem is készülök külön, a szokásos heti két-három edzés szerintem elég lesz a felkészülésre. Ilyenkor öt kilométereket szoktam futni, a Rákos-patak partján sok másik futótársammal együtt. A talaj földes, füves, ami mondjuk az E.ON Délibáb Sportnaphoz ideális is.

- Lefutod a távot, és utána irány haza?

- Egyáltalán nem. A barátnőmmel megyünk, és a családjával. Mindannyian amatőr szintű futók vagyunk, és gyakorlatilag négyen el is indulunk a versenyen, Enikő, a párom, a bátyja, az édesapjuk és én. Ráadásul pont úgy jött ki a lépés, hogy Hajdúszoboszlón fogunk nyaralni éppen akkor, onnan maga a verseny harminc kilométerre van. Átugrunk a versenyre, és mivel én még soha nem voltam ott, ezért mindenképpen egybekötjük egy egész napos turistáskodással az eseményt. A barátnőm nagyon szépeket mesélt a felújított hídról, ők voltak tavaly is, úgyhogy nagyon kíváncsian várom a szombati napot.