Az életmódváltás tizenegy szabálya

A legtöbben a legegyszerűbb dolgot szeretnénk elérni: le akarunk fogyni. Ezen a téren tartós sikert csak akkor érhetünk el, ha mozgunk is – ehhez azonban meg kell szeretnünk a sportot, hogy ne büntetésnek érezzük, hanem örömnek - vallja Kropkó Péter.

1. A mozgás megkedveléséhez helyes edzéstervezés, a helyes célkitűzésekhez és a fájdalmas sérülések elkerüléséhez egy szakember - kezdetben szorosabb, később lazább, de mindenféleképpen rendszeres - felügyelete ajánlott. És persze kell egy csapat! Igen, legalább egy, de még inkább két ember szükséges a támogatásunkhoz. Egy szakember és egy edzőtárs. Már csak értük is lemegyünk edzeni. Szegények, ne árulják nélkülünk a petrezselymet - egyedül az edzésen.

2. Tervezzük meg a napirendünket és írjuk is le, hogy mindig a szemünk előtt legyen. Azon belül élénk színnel jelöljük meg - lehetőleg két-három hétre előre -, hogy mikor megyünk el sportolni, és ragaszkodjunk is a kialakított heti rendhez, ne tologassuk, csak ha nagyon muszáj!

3. A fizikai terhelést a kialvatlan szervezet nem szereti. Kapcsoljuk ki hamarabb a tévét - legalább a mozgás előtti napon! A műsoroknál ne legyünk mindenevők! Órákat nyerhetünk minden nap, ha kikapcsolva tartjuk a készüléket. Akár az összes sportra fordított időt kigazdálkodhatjuk így.

4. Válasszunk olyan mozgásformát, sportot, ami lakhelyünknek, életformánknak, életkorunknak, fizikai állapotunknak, lehetőségeinknek leginkább megfelel! (Séta, gyaloglás, futás, fitneszterem, labdajátékok.) Időhiányos ember nem tud órákat közlekedni, még kedvenc sportja érdekében sem. Legfeljebb huszonöt percet utazzunk az edzésekhez! Idősebben, rosszabb fizikai állapotban, szívbetegség után ne intenzív sportokkal kezdjünk - squash, teremfoci -, hanem a túrát, futást, gyaloglást, kajakot, kerékpárt, evezést, úszást válasszuk. Télen marad a spinning, túra, futás, gyaloglás, úszás. Vegyük figyelembe anyagi lehetőségeinket is, mert a későbbiekben is kell majd költeni a sporteszközökre és a tornabérletre.

5. Ne akarjunk hirtelen eredményeket! Türelemre inthetnek a társaink: a szakember vagy sok éves tapasztalattal rendelkező, olvasottabb sporttársunk és a határozott edzésterv is. Ha már hagytuk a szervezetünket éveken át rossz irányba alakulni, hagynunk kell a visszaútra is legalább annak az időnek a negyedét, amit elvesztegettünk korábban. És ne feledjük, ez nem lehet kampányszerű, ez egy életre kell, hogy szóljon! Gyomlálni is rendszeresen kell a kertben, nem csak két hónapig. Az elhatározás is lassan jön meg, ennél már csak az nehezebb, hogy a kezdeti tétova lépések utáni fáradtság, fásultság ellenére is tovább folytassuk.

6. Vegyük észre az apró sikereket, győzelmeket minden edzésen, és merjünk örülni is ezeknek! Hiszen kevés olyan dolog van az életben, amit saját erőnkből megtehetünk.

7. Ne használjuk a liftet, lépcsőzzünk, hisz a legkisebb mozgás is számít! Menjünk gyalog - legalább a rövidebb buszutak helyett! Jobb, mint a megállóban ácsorogni. És nem kell mindig az ajtóban leparkolni a kocsival a bevásárlóközpontnál sem.

8. Szerezzünk be lépésszámlálót és pulzusmérő órát! Elválaszthatatlan, tárgyilagos edzőtársunk lesz, bár nem hízeleg, de nem is hazudik.

9. Fokozatosan emeljük a terhelést - a mohóság itt is megárt! Ha ma tízszer annyit edzünk, mint tegnap, akkor hová emeljük az edzést fél év múlva? Vagy esetleg akkor már nem is alszunk majd?

10. Vezessünk étkezési naplót, írjuk mellé a kalóriaértékeket. Meg fogunk lepődni, hogy már egy hét után is mennyivel jobban be tudjuk osztani a bevitt kalória mennyiségét. Az edzésnapló is sokat segít az elemzésekben. Néhány hét alatt sokat tanulhatunk belőle.

11. Tervezzünk be célprémiumokat. Egy új sportzokninak, kesztyűnek, vagy egy kerékpárkulacsnak is örül az sportember, ha megvalósított célokhoz, hősies, elérhetetlennek tűnő eredményekhez kötődő tárgyak lesznek.

Forrás: Kropkó Péter