Spanyolország - 2005 Runner's World maraton

Hagyd, hogy a Duna elkísérjen téged!

Felfedeztünk neked egy varázslatos versenyt az Öreg Kontinens szívében

A kép címe. Van egy hely Európában, ahol találsz egy csodás társat ahhoz a bizonyos 42,159 kilométer teljesítéséhez, egy csendes kísérőt, aki nem szabja meg a ritmusodat és nem szól egyetlen bátorító szót sem a nehéz pillanatokban, de mégis puszta jelenlétével segít legyőzni azt az akadályt, ami a maratonnál a sikert elválasztja a kudarctól. Ez az ideális társ a mitikus közép-európai folyó, a Duna, ami két várost egyesített, az idősebb Budát, ami egy dombon fekszik, és a kereskedőváros Pestet, megalapítva ezzel 1873-ban Budapestet, Magyarország gyönyörű fővárosát. Egy várost, ami tárt karokkal fogadott minket, hogy megünnepelhessük a huszadik évfordulóját annak a maratonnak, amelynek útvonala kétség kívül az egyik legszebb a nemzetközi versenyek között.

Budapest története - és természetesen földrajza is - nehezen lenne érthető a Duna állandó jelenléte nélkül, ami egy alapvető kiindulási pont mind a város felfedezése, mind arculatának megismerése során. Már érkezésünkkor bámulatba ejtett minket varázsa, és hamar megtanultuk, hogy minden turisztikai útvonal kérlelhetetlenül e folyó felé vezet. Mégis, október első hétvégéjén, különleges élénkség jelei mutatkoztak mindkét partján - a résztvevők és a szervezők nyüzsgése. Hamarosan már mi és átéreztük eme évenkénti futóünnep - a Budapesti maraton - lényegét. A verseny a hétvége során körülbelül 50 000 embert vonz az utcákra, különböző számaival és más programjaival. A legfiatalabbaktól kezdve a legidősebbekig, mindenki részt vesz az ünneplésben, és a szervezők minden erejüket beleadják, hogy egy egyedülálló városi látványosságot alkossanak.

Minden résztvevő számára az első találkozási pont a versenyközpont volt a Petőfi Csarnokban. Ez a rendezvénycsarnok a belváros hatalmas parkjában, a Városligetben található, ami egy igazi zöld sziget, számos látványossággal - mint az Állatkert, a Vidámpark, a Fővárosi Nagycirkusz, a Széchenyi Fürdő, vagy a vizesárokkal körülvett, gyönyörű Vajdahunyad Vára - ahol szabadidőnket eltölthetjük. A versenyközpont területe egyszerű és szerény, de ugyanakkor roppant ésszerűen elrendezett volt, így a futók hamar megtalálták, hogy hol tudják átvenni rajtszámukat és induló csomagjukat. A szervezők asztalain kívül megtalálhattuk még számos sportbolt, és néhány nemzetközi maraton standját is. Különösképp felkeltette a figyelmünket a bőségesen megtöltött induló csomag, ami a verseny hivatalos programján és némi reklámanyagon kívül tartalmazott még egy pólót és egy trikót, egy esőkabátot, két sapkát, és egy törölközőt. Tudjuk persze, hogy a részvétel a lényeg, de egy jó ajándékcsomag segíthet, hogy lelkesen csináljuk végig a próbát.

Különösen népszerű

A versenyközpontban tett látogatás után Kocsis Árpáddal, a szervezőség vezetőjével találkoztunk, aki ismertette a magyar maraton alapgondolatát: az elsődleges a tömegsport jelleg, ahol egyik sportolónak sincs megszabott starthelye. Akiket a pénzbeli nyeremény érdekel, azoknak a verseny mind a 42 195 méterén meg kell küzdeniük érte (mindemellett a verseny után, tombolán is kisorsolnak néhány ajándékot). A budapesti maraton először 1984-ben került megrendezésre, 650 befutóval, és ez a szám lassan nőtt a 80-as évek végéig, amikor elérte a több mint 1000 főt. Abban a kezdeti időszakban a rendezvényt tavasszal tartották, egészen 1993-ig. A következő két évben, támogatók hiánya miatt a verseny elmaradt, de a németországi Plus áruházlánc anyagi segítségének köszönhetően 1996-ban újraindult. Ugyanebben az évben döntött úgy a szervezőség, hogy az időpontot áthelyezik október elejére, mivel Magyarországon a tavaszi időjárás igen változó, ráadásul azon kívül, hogy ősz elején jobb idő van, a magyar futóknak lehetőségük van hamarabb elkezdeni a felkészülést, és megfelelő körülmények között edzeni. Ez a változtatás hatással volt a résztvevők számára, ami 2000-ben tetőzött, amikor 2044 futó ért célba. Azóta ez a szám nagyjából stabil maradt. Különösen magas - 40% körüli - a külföldi résztvevők száma, ami bizonyítja, hogy a maraton felkelti más országok futóinak érdeklődését, illetve a szervezőség nemzetközi reklámkampányának sikerét. A verseny egyes változásai párhuzamosan haladtak a városban és Magyarországon végbement változásokkal - mivel több évtizedig a hírhedt vasfüggönyön túl (egy határ, ami sokkal inkább gondolatban, mintsem a valóságban választotta el Kelet-Európát Nyugat-Európától) helyezkedett el, a szovjet befolyási övezetben - amelyek akkor kezdődtek, amikor az ország végre újból közeledhetett Európa másik feléhez, mely folyamatok a 2004. évi EU csatlakozásban csúcsosodtak ki. Napjainkban az ország már teljesen nyitott a kapitalizmus és a piacgazdaság felé, melynek ékes példája a Váci utca, ahol a legnagyobb nemzetközi divatcégek boltjai is megtalálhatók, vagy a modern üzletközpontok, melyeknek száma az utóbbi időben az egész városban jelentősen megnőtt. Mindez hatással volt lakóinak szemléletváltására is. A nyolcvanas években, a kommunista befolyás alatt, mindenkinek kötelező közmunkákban kellett részt vennie, ennek köszönhetően az önkéntesek szinte kimeríthetetlen számban álltak rendelkezésre a maratonok lebonyolítása során. Napjainkban az a közel 1500 személy, akit érint a verseny szervezése, fizetést kap munkájáért – hiszen a piacgazdaság korát éljük.
De térjünk vissza ahhoz, ami minket érdekel, a 42,195 kilométeres futáshoz. A verseny előtti nap záróeseménye a tésztaparty volt, amire egy tágas sátorban került sor, élőzenei fellépések kíséretében. Ami leginkább felkeltette figyelmünket, az a kezdés időpontja volt - délután 4 óra - ami szokatlan mind a spanyoloknak (hiszen mi a késői étkezésekhez szoktunk hozzá), mind az európaiaknak. Ennek ellenére már kapunyitás után a versenyzők hosszú sorokat alkottak, hogy elfogyasszák a tányérnyi tésztát, az utolsó energiaforrást.

Hősök tere, a kiindulási pont

A verseny reggelén hűvös, felhős időjárás volt, 18 ºC körüli hőmérséklettel, ami igen kellemes ahhoz, hogy szembenézzünk a 42,195 kilométeres távval. Közeledtünk a próba központjához, a Hősök teréhez, melynek közelében helyezkedett el a rajt és a cél. Itt több ezer nyugtalan futóval találkoztunk, akik már égtek a vágytól, hogy elindulhassanak, és fel-alá járkáltak, hogy a verseny előtti utolsó, várakozással teli percek minél gyorsabban teljenek. A rajt délelőtt 10 órára volt kitűzve, de előtte még részt vehettünk azokon a különböző próbákon, amelyeket a szervezőség azért rendezett, hogy minél többen bekapcsolódhassanak az ünneplésbe. Először két, Fun Run névre hallgató, 4 kilométeres futam indult, melynek indulói főként gyerekek voltak. Utána sor került egy gyaloglás számra is, amelynek során a résztvevők egy kellemes sétát tehettek a Városligetben.
A várakozás egyre inkább nőtt a Hősök terén, ebben a történelmi környezetben, ahol a 19. század végén épült Milleneumi emlékmű szoborcsoportja található, mely az ország területét meghódító hét magyar törzsfőt ábrázolja, a magyar történelem más fontos személyiségeivel együtt. Középen emelkedik a Gábriel arkangyal szobrával koronázott, 36 méter magas, lenyűgöző korinthoszi oszlop, melynek tövében az Ismeretlen katona sírja fekszik. Minden tekintet a tér jobb oldalára szegeződött, ahol futók ezrei várakoztak a startvonal mögött kígyózó sorban, és a kitűzött időpontban nekilódultak az első métereknek. Velük együtt rajtoltak az Ekiden maratoni váltóverseny résztvevői is. A futók hamar a 2,5 kilométer hosszú, látványos Andrássy útra értek, ahol Pest legszebb épületei találhatók, és amely egyike annak a három budapesti városrésznek, melyet az UNESCO a világörökség részeként tart számon (a másik kettő a budai Várnegyed, illetve Budapest Duna-parti látképe). Végigfutva a széles úton, olyan jelentős épületek mellett haladtunk el, mint az Opera, a Terror Háza, a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, vagy az elegáns, Bauhaus stílusban épült Hotel Andrássy. A résztvevők családtagjainak és kísérőinek nagy része a kontinens legrégebbi, 125 éve megnyílt metróvonala - a 3-as vonal - felé vette az irányt, mely az Andrássy út alatt halad a Duna partja felé. Itt található az útvonal, és maga a város egyik legjellegzetesebb pontja, a Széchenyi Lánchíd, ami a verseny valódi középpontja, mivel innen a futás jelentős részét követni lehet, és éppen ezért itt nagyon nagy közönség gyűlt össze. Az Ekiden verseny egyik váltóhelye is itt található.
Budapest eme legjellegzetesebb hídján átkelni kétségkívül olyan élmény, ami örökre kitörölhetetlenül a résztvevők emlékezetébe vésődik. 1839 és 1849 között épült gróf Széchenyi István megrendelésére, Clark Ádám építész irányítása alatt, majd a második világháború alatt elszenvedett sérülések miatt újra kellett építeni, 1949-ben. A budai oldalra érve megcsodálhatjuk a domb tetején álló Királyi Palotát, melynek sziluettje este különösen szép látvány, és a Halászbástyát, ahonnan a legjobb kilátás nyílik a városra. A futók itt tesznek egy hurkot, és a folyóval párhuzamos útra térnek, ahol a próba legnagyobb része zajlik. Elhaladnak a Gellért Hotel előtt, ami a város egyik legnevezetesebb termálfürdője, és különösen híres oszlopokkal körülvett, fedett medencéjéről, ahol egy ismert televíziós reklámfilm is készült. Ezután a Gellért-hegy tetején álló, a város látképét uraló 14 méter magas Szabadság szobor árnyékában, a Szabadság hídon át visszatérnek a pesti oldalra. Itt szintén a folyó partján az egyik legkiemelkedőbb építészeti alkotás, a Parlament irányban haladnak tovább, ami 1884 és 1902 között épült Steindl Imre tervei alapján. 268 méteres hosszúságával az ország legnagyobb épülete, és hamar felhívja magára a fővárosba látogató több ezer turista figyelmét. Tetejét egy gyönyörű, 96 méter magas kupola díszíti. Nagyjából 13,5 kilométernél járhatunk, a verseny kezd formát ölteni.

Margitsziget, a futók paradicsoma

A verseny halad tovább, és kevéssel a 15. kilométer megtétele után a város egyik zöld foltjára, a Margitszigetre tér át, ami a futás szerelmeseinek igazi paradicsoma. Itt vezet egy pár kilométer hosszú futókör, ami a folyóval párhuzamosan halad, és szép növényzetével futásra csábít. Ezenkívül ugyanitt számos sportolásra és a szabadidő eltöltésére alkalmas helyszín található, illetve a város legnagyobb szabadtéri úszómedencéje, és két termálhotel. Így a hétvégéken jól megfigyelhető a nagyváros stressze elől menekülni próbáló, családos pihenésre vágyó emberek "kirajzása".
A táv feléhez közeledünk, ismét a budai oldalon, innentől a célig a Duna képe folyamatosan kísér minket - az utolsó kilométereket leszámítva – és segít elviselhetővé tenni erőfeszítéseinket. Visszaúton szintén elhaladunk a Parlament előtt, és újból a Lánchídhoz érünk, hogy megkezdjük a verseny második körét. Így folytatódik a próba egészen a 36. kilométerig, mely után kevéssel kezdődik a visszaút a Hősök tere felé. A verseny utolsó része Pest utcáin halad, és talán ez a legkevésbé vonzó szakasz. Mindazonáltal, ha rettentő fáradtságunk engedi, olyan érdekes épületeket szemlélhetünk meg, mint a Nyugati pályaudvar, amit a párizsi Eiffel cég épített 1870-ben, vagy a modern üzletközpont, a Westend. Innen már érezhetjük a célvonal közelségét, amit a Hősök terét megkerülve, az utolsó métereket a Városligetben megtéve érhetünk el.
A célban egy csoportnyi speaker üdvözöl minket, akik azon kívül, hogy bemondóként működnek, hozzájárulnak ahhoz, hogy a feszültség és az érdeklődés az összes résztvevő érkezése alatt folyamatosan fennmaradjon. A célvonalat 2792 futó lépte át, ezzel új rekordot felállítva a magyar verseny történetében. Mindez után egy jó masszázs segít rendbe hozni izmainkat, miközben az elválaszthatatlan társ jár az eszünkben, aki az út nagy részén elkísért minket és segített leküzdeni a nehéz pillanatokat - a Duna, ami örökre az emlékezetünkbe vésődött.