Sreiner Katalin: A futásban ki tudok teljesedni

Sreiner Katalin idén márciusban döntött úgy, hogy egy kitűzött célnak rendeli alá szabadidejét. Az elhatározást sok-sok edzés követte, így a gödi kétgyermekes anyuka július 9-én a 8. EON Délibáb Futáson a 7 kilométeresek mezőnyét fogja erősíteni.

- Mi alapján esett a választás a hortobágyi megmérettetésre?

- Egyrészt az időpont számomra megfelelő volt, másrészt pedig érdekelt az az élethelyzet, ami ott érhet. A Duna-parton tartott edzéseim jórészt árnyékban, kellemes körülmények között zajlanak, a Hortobágyon pedig hőség és tűző nap fog várni. Kíváncsi vagyok, hogy ez az extrém helyzet mit fog kihozni belőlem.

- Mióta készülsz a versenyre?

- Márciusban döntöttem úgy, hogy ideje sportolni valamit. Két szülés után nem volt könnyű a kezdet: két percet futottam, egyet pedig sétáltam. Rossz érzés volt, hogy csak ennyit bírok, de napról napra egyre jobban ment. Talán ezért is szeretem annyira ezt a sportágat, mert kézzelfogható a fejlődés. A torna, aerobic vagy a súlyzózás sosem feküdt igazán, de a futásban ki tudok teljesedni, és nem utolsósorban már három kilótól is megszabadultam.

- Hogy fogadták otthon az új hobbid?

- Az edzéseket akkor tudom megvalósítani, mikor a gyerekek az oviban vannak, olykor pedig délután, amikor más vigyáz rájuk. Szerencsére a férjem támogat, még a Hortobágyra is elkísér szurkolni, a kicsik azonban otthon maradnak, nem szeretném, ha azt látnák, hogy az anyukájuk utolsóként kullog be a célba.

- Valóban ennyire rosszak lennének a kilátások?

- Azért nem ennyire katasztrofális a helyzet! Bár az utóbbi időben nem sikerült olyan mértékben gyorsulnom, ahogy szeretném. Sőt! Megálltam, és 39 percnél valamiért nem megy gyorsabban a 7 ezer méter. Alapvetően nem rossz az idő, hiszen 5-6 perc közötti kilométereket jelent, de nagyon szeretnék még faragni belőle. Talán az utolsó két hétben még tudom fokozni a tempót.

- Ez a verseny egyszeri fellángolás lesz, vagy valaminek a kezdete?

- Még szülés előtt haverokkal voltam egy Mikulás futáson, de arra inkább csak a hecc kedvéért neveztünk, nem pedig a versenyszellem vezérelt. Nagyon várom a hortobágyi megmérettetést, azt gondolom, hogy ezúttal teljesen más lesz a hangulata a napnak. Terveim között szerepel, hogy az állóképességemet felfejlesszem egészen 21 kilométerig, remélem, jövőre már ott lehetek a Budapest Nemzetközi Félmaratonon a Városligetben. Természetesen eljátszottam a maraton gondolatával is, azonban az egy akkora kihívás, ami már valóban komoly és rendszeres edzésmunkát igényel. Egyelőre maradjunk a félmaratonnál, már annak is nagyon örülni fogok!